A jelen és jövő perspektívái a speciális ellátást igénylő páciensek fogászati és szájsebészeti ellátásának tükrében
Szmirnova Ilona
Rácz Károly Klinikai Orvostudományi
Dr. Fekete Andrea
SE Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinika előadóterme
2025-09-04 11:00:00
Fogorvostudományi kutatások
Dr. Varga Gábor
Dr. Szabó György
Dr. Gyulai- Gaál Szabolcs
Dr. Szalma József
Dr. Hermann Péter Miklós
Dr. Kivovics Péter
Dr. Fráter Márk
Az értelmi fogyatékossággal élő személyek fogászati ellátása világszerte egyre nagyobb kihívást jelent az egészségügyi rendszerek számára. Súlyos értelmi fogyatékosság esetén a fogászati kezelések többnyire csak általános anesztézia alkalmazásával végezhetők el. 2014 októbere és 2018 decembere között a Semmelweis Egyetem Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján összesen 1717 felnőtt beteg részesült altatásban végzett fogászati ellátásban. A fogazati állapot objektív felmérését 325 betegből álló mintán végeztük, a DMF-T index alkalmazásával, amely a szuvas, hiányzó és tömött fogak számát veszi alapul. Az eredményeket az orvosi rehabilitációban részesülő páciensek, valamint az általános populáció adataival vetettük össze. A betegeket az értelmi fogyatékosság súlyossági foka szerint csoportosítottuk. Prevenciós szájhigiénés programot vezettünk be a csömöri fogyatékosotthonban élő 49 fő részvételével. A pácienseket három, illetve hat hónappal később kontrolláltuk. Az eredmények alapján elmondható, hogy az akut fogászati ellátáshoz való hozzáférés javult, azonban a megelőzés és a rehabilitáció továbbra is jelentős hiányterületet képez. Az intézményi ellátásban élő betegek fogazati állapota rosszabbnak bizonyult, mint a családi környezetben élőké. Minél súlyosabb volt az értelmi fogyatékosság mértéke, annál gyakoribb volt a kezeletlen szuvas fogak előfordulása. A prevenciós programban résztvevőknél javuló parodontális állapotot figyeltünk meg. Jelenleg Magyarországon nem áll rendelkezésre országos szintű felmérés, amely az értelmi fogyatékossággal élő személyek fogászati szükségleteit objektíven mérné fel. Nemzetközi vizsgálatok alapján azonban jól látható, hogy a szájüregi betegségek gyakorisága az életkor és a fogyatékosság súlyosságának növekedésével párhuzamosan emelkedik. A szájhigiéné jellemzően elégtelen, a páciensek és gondozóik sok esetben nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel, és kevésbé motiváltak az orális egészség fenntartásában. Az akut ellátáson túli szolgáltatások jelentős hiányosságokat mutatnak. E populáció eredményes ellátása csak különböző szakemberek – többek között civil szervezetek, gyógypedagógusok, pszichiáterek – szoros együttműködésével valósítható meg. Összegzésként megállapítható, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek szájüregi egészségi állapota jelentősen elmarad az általános populációhoz viszonyítva. Már csekély mértékű szájhigiénés javulás is érzékelhetően kedvező hatást gyakorolhat a fogazati státuszra. Az orális egészség hosszú távú és fenntartható javítása azonban csak a prevenciós szemlélet megerősítésével, valamint a helyreállító fogászati ellátásokhoz való szélesebb körű hozzáférés biztosításával valósítható meg.
