Purinerg moduláció és neuroinflammáció: a P2X7 receptor konvergens szerepe fejlődési és fertőzéses preklinikai modellekben
Szabó Dorottya
Szentágothai János Idegtudományok
Dr. Bereczki Dániel
HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, tanterem
2025-09-04 10:30:00
Funkcionális Idegtudományok
Dr. Sperlágh Beáta
Dr. Sperlágh Beáta
Dr. Zelles Tibor
Dr. Csölle Cecília
Dr. Zsembery Ákos
Dr. Mikics Éva
Dr. Miklya Ildikó
Dr. Csukly Gábor
A neuropszichiátriai zavarok hátterében meghúzódó gyulladásos folyamatok feltérképezése napjaink kutatásainak egyik központi kérdése, különösen olyan komplex kórképek esetén, mint az autizmus spektrum zavar vagy a SARS-CoV-2 fertőzést követő neuropszichiátriai tünetegyüttes. Az elmúlt évek során egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az immunrendszer és az idegrendszer közötti kommunikáció zavara hosszútávon is maradandó funkcionális és viselkedésbeli következményekkel járhat. A purinerg P2X7 receptor, amely egyszerre érzékeli a sejtkárosodást és aktiválja a gyulladásos kaszkádokat, különleges pozíciót foglal el ezen interakciós tengelyben, mégis viszonylag kevés figyelmet kapott az idegrendszeri fejlődési zavarok vagy a fertőzést követő hosszútávú idegrendszeri tünetek vonatkozásában.
A disszertációhoz kapcsolódó kutatásaink során e kevéssé feltárt kapcsolatrendszer pontosabb megértéséhez kívántunk hozzájárulni: kimutattuk, hogy a P2X7 jelátviteli útvonal központi szabályozó szerepet tölt be az anyai immunaktiváció során kialakuló magzati neuroinflammációs válaszokban, amelyek az autizmus spektrum zavar kialakulásához vezethetnek. Eredményeink szerint a P2X7–NLRP3–IL-1β tengely célzott gátlása hatékonyan megelőzi a viselkedéses és morfológiai eltérések kialakulását a MIA egérmodellben, ezáltal ígéretes terápiás célpontként jelölve meg ezt az útvonalat azokban a kórállapotokban, ahol annak komponensei kórosan aktiváltak – hangsúlyozva a fiziológiás funkciók megőrzésének és a gyulladásos válasz finomhangolásának fontosságát.
Munkánk során emellett egy kiegészítő COVID–19 egérmodellt is alkalmaztunk, amelyben a fertőzés utáni neuroinflammáció és viselkedésváltozások szintén P2X7-függőnek bizonyultak. Ez az eredmény új megvilágításba helyezi a P2X7 szerepét: nemcsak a fejlődési időszakban jelentkező immunstimuláció esetén, hanem a felnőttkori vírusfertőzésekhez kapcsolódó neurológiai zavarokban is meghatározó jelentőségű lehet.
Eredményeink így két különböző patológiai modellben is megerősítik, hogy a P2X7 receptor aktivációja a gyulladásos eredetű viselkedésváltozások közös, konvergáló mechanisztikus eleme lehet. Ezek az adatok egy eddig kevéssé feltárt, de potenciálisan univerzális mechanizmus lehetőségét vetik fel, amelyben a P2X7 receptor központi csomópontként kapcsolhatja össze a különböző időbeli és patológiai kontextusokban fellépő neuroinflammációt a pszichiátriai zavarok viselkedéses manifesztációival. E megközelítés hozzájárulhat annak felismeréséhez, hogy a P2X7 célzott modulálása a jövőben nemcsak terápiás szempontból, hanem a neuroimmunológiai viselkedéses zavarok rendszerszintű újraértelmezése szempontjából is jelentős lehet.
