A perkután transzhepatikus epeúti intervenciók szerepe az epeúti obstrukciók és az anasztomózis elégtelenség terápiájában
Kokas Bálint András
Operatív Orvostudományi Tagozat
Dr. Szijártó Attila
SE Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika tanterme
2026-03-27 15:00:00
Viscerális megbetegedések intervenciós, sebészeti kezelése és a hasüregi szervek transzplantációja
Dr. Szijártó Attila
Dr. Szücs Ákos
Dr. Horváthy Dénes Balázs
Dr. Dede Kristóf
Dr. Ondrejka Pál
Dr. Lintner Balázs
Dr. Csapó Zsolt
Az epeúti obstrukció és a biliáris anasztomózis elégtelenségének megoldása a hepato‑pancreato‑biliáris beavatkozások egyik legnagyobb kihívása. Jelen munka célja a Perkután transzhepatikus epeúti drenázs (PTD) alkalmazásával kezelt betegek technikai sikerességének, reintervenciós arányának, morbiditásának, mortalitásának és tanulási görbéjének értékelése, valamint a bilioenterális anasztomózis elégtelenség előfordulásának, kezelési lehetőségeinek és kimenetelének vizsgálata egy nagy esetszámú, tercier centrum beteganyagán. Két retrospektív kohorszvizsgálat készült a 2007. és 2018. között PTD‑n átesett betegek, valamint a 2016. és 2021. között végzett biliáris anasztomózisképzések eredményeinek elemzésére.
Az eredmények alapján a szerző megállapítja, hogy a PTD biztonságos és hatékony módszer az epeúti obstrukciók kezelésére. Magas perihiláris obstrukció esetén elsőként választandó eljárásként is szóba jöhet, különösen akkor, ha megfelelő endoszkópos szakértelem nem áll rendelkezésre. Sikertelen ERCP‑t követően fokozódik a cholangitis kialakulásának kockázata, ezért a korai PTD‑nek kiemelt szerepe lehet. Mindezek alapján a perihiláris obstrukciók ellátásának centralizációja javasolt. Perihiláris reszekciót követően nő az anasztomózis elégtelenség kockázata. A bemutatott adatok alapján rutinszerű intraoperatív külső epeúti drenázs alkalmazása nem ajánlott, különösen májreszekció hiányában, mivel nem igazolódott, hogy csökkentené az anasztomózis elégtelenség előfordulását. Amennyiben intraoperatív külső drenázs történik, és ennek ellenére anasztomózis elégtelenség alakul ki, a drenázs a posztoperatív szakban diagnosztikus és terápiás szempontból is hasznos lehet.
A szerző egyetlen, minden esetben egyértelműen preferálható módszert nem tud ajánlani a kialakult biliáris anasztomózis elégtelenség kezelésére, ezért minden esetben individuális döntéshozatal szükséges. Peritonitis hiányában konzervatív kezelés és minimálisan invazív technikák (például PTD) is szerepet kaphatnak, míg műtéti indikáció esetén az intraoperatív transzhepatikus drenázs is része lehet a terápiás eszköztárnak.
