A bőr autofluoreszcenciája, mint az előrehaladott glikációs végtermékek szintjének mérőszáma, valamint az étrend és az életmód közötti összefüggés
Tóth Vivien
Egészségtudományi Tagozat
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
SE ETK Szél Éva terem
2026-04-30 14:00:00
Interdiszciplináris alkalmazott egészségtudományok
Dr. Vingender István
Veresné Dr. Bálint Márta
Dr. Mák Erzsébet
Karamánné Dr. Pakai Annamária
Dr. Hollós Sándor
Kormosné Dr. Bugyi Zsuzsanna
Dr. Galló Nóra
Az előrehaladott glikációs végtermékek (AGE-k) felhalmozódása kulcsfontosságú biomarkere az öregedésnek és számos krónikus megbetegedésnek (pl. T2DM, CVD). Jelen munka célja a hazai 50 év feletti populáció szöveti AGE-szintjének (bőr autofluoreszcencia, SAF) és az életmódbeli, étrendi, valamint antropometriai tényezők kapcsolatának feltárása volt. A vizsgálat 2020 és 2021 között, a pandémiás időszak korlátozásai mellett valósult meg (N=108), saját fejlesztésű kérdőíves felméréssel és AGE Reader készülékkel történő SAF méréssel kombinálva.
A statisztikai elemzések alapján a vizsgált változók közül egyedül a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mutatott szignifikáns, független védőhatást (p=0,023; OR=15,7). Ez az eredmény rávilágít a fitonutriensekben és növényi antioxidánsokban gazdag étrend elsődleges szerepére a glikációs stressz mérséklésében. Számos hipotézis (pl. BMI, húsfogyasztás vagy krónikus betegségek hatása) nem nyert igazolást, több tényezőre visszavezethetően. A kényelmi mintavétel és a kizárási kritériumok hiánya miatt a vizsgált minta viszonylag homogén, egészségtudatos szubpopulációt fedhetett le. Az alacsony esetszám bizonyos alcsoportokban (pl. dohányzás) korlátozta a statisztikai erőt a különbségek kimutatásához. A résztvevők hasonló élelmiszerfogyasztási mintázata elfedhette a finomabb összefüggéseket (pl. fűszerezés, konyhatechnológia), amelyeket egy heterogénebb vagy nagyobb létszámú minta jobban reprezentálna. Továbbá a SAF-értékekre hatást gyakorolhattak olyan, a vizsgálatban nem kontrollált tényezők, mint a bőr szezonalitásból adódó pigmentációja.
Kutatásom először mérte fel a magyar lakosságot a fenti a szempontokból, kijelölve ezzel további vizsgálatok irányát, például objektív laborparaméterekkel (HbA1c, lipidprofil, CRP) való kiegészítés, illetve fiatalabb korosztályok és magasabb metabolikus rizikójú csoportok bevonása. Továbbá a SAF-mérés a dietetikai tanácsadás non-invazív motivációs eszköze lehet, különösen a zöldség- és gyümölcs fogyasztás népszerűsítésében.
Az eredmények alátámasztják azt, hogy az alacsonyabb SAF szintet eredményező étrendi intervenció releváns stratégia az egészséges öregedés támogatásában, azonban a pontosabb összefüggések feltárásához további, reprezentatív kutatások szükségesek.
