Long-term pediatric endocrinological aspects of Coronavirus Disease-19 (COVID-19)
Herczeg Vivien
Rácz Károly Konzervatív Orvostudományi Tagozat
Dr. Fekete Andrea
Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Koós Aurél terem
2026-04-17 14:00:00
Gyermekkori betegségek klinikuma, élettana és prevenciója
Dr. Szabó Attila
Dr. Tóth-Heyn Péter
Dr. Kis János Tibor
Dr. Tabák Gyula Ádám
Dr. Hosszúfalusi Nóra
Dr. Erhardt Éva
Dr. Sármán Beatrix
A 2019-es koronavírus (COVID-19) járvány kezdetét követően rövid időn belül számos tanulmány jelent meg, melyben a SARS-CoV-2 fertőzés hosszú távú következményeit vizsgálták. Emellett 2021 elejétől egyre több gyermek jelentkezett a Gyermekgyógyászati Klinika Sürgősségi Osztályán az akut fertőzést követően akár hónapokig fennálló és életminőséget rontó tünetekkel. Ezen újonnan jelentkező klinikai igényre reagálva létrehoztuk az ország egyik első Gyermek Long COVID Ambulanciáját, ahol a betegellátás mellett prospektív adatgyűjtést indítottunk. Ezzel szinte egyidőben Diabétesz Osztályunkon az újonnan diagnosztizált 1-es típusú diabéteszes (T1D) esetek számának jelentős emelkedését észleltük. A COVID-19 pandémia és a gyermekkori autoimmun endokrin kórképek közötti lehetséges összefüggések feltárására három vizsgálatot végeztünk.
Eset-kontroll vizsgálatunkban (Vizsgálat I) az újonnan diagnosztizált T1D-esetek körében a kontrollcsoporthoz képest szignifikánsan magasabb arányban találtunk korábbi SARS-CoV-2 fertőzésre utaló szerológiai pozitivitást, ami felvetette a COVID–19 lehetséges (bár nem feltétlenül specifikus) szerepét a betegség manifesztációjában.
Prospektív, multicentrikus vizsgálatunkban (Vizsgálat II) nem találtunk fokozott kockázatot pajzsmirigy-autoimmunitás (TA) kialakulására COVID–19 elleni vakcinációt követően és nem igazoltunk összefüggést a TA és a Long COVID szindróma (LCS) között sem. A megfigyelt 6,6%-os TA-prevalencia megfelelő kontrollcsoport hiányában önmagában nem értékelhető. Ugyanakkor az eltérések többségének tartós fennállása, illetve progressziója a hosszú távú utánkövetés szükségességét támasztja alá.
Az előző vizsgálatunk fő limitációját jelentő, pandémia előtti kontrolladatok hiányának kiküszöbölésére olyan populáció bevonását javasoltam, amelyben rutinszerű szűrés történik TA irányában (T1D-s gyermekek). Retrospektív elemzésünk (Vizsgálat III) nem igazolta a TA prevalenciájának növekedését a pandémia éveiben, azonban az azt megelőző időszakban egy emelkedő trendet találtunk.
Számomra különösen izgalmas és inspiráló volt megfigyelni, hogyan fejlődött a tudományos gondolkodás a COVID–19 járvány során: a kezdeti esettanulmányoktól a magas esetszámú, kontrollált vizsgálatokon át egészen a metaanalízisekig. Kezdetben a kutatások túlnyomó többsége felnőttekre fókuszált, azonban idővel egyre több gyermekpopulációt vizsgáló tanulmány is megjelent. Mindazonáltal a gyermekekre vonatkozó adatok továbbra is korlátozottak a felnőttekéhez képest (különösen a pajzsmirigy-betegségek tekintetében), ami további, kifejezetten gyermekekre irányuló kutatások szükségességét hangsúlyozza.
