A tájékoztatási kötelezettség megsértéséből eredő egészségügyi polgári jogi igények bírói megítélése, kvantitatív alapú összehasonlító elemzése (2008–2010 és 2018–2020)
Őri Adrienn
Egészségtudományi Tagozat
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
SE Egészségtudományi Kar, Vas u. 17. 504.sz. terem
2026-06-09 11:00:00
Interdiszciplináris alkalmazott egészségtudományok
Dr. Vingender István
Dr. Feith Helga
Dr. Élő Gábor
Dr. Boda-Balogh Éva
Dr. Kovács József
Lipienné Dr. Krémer Ibolya
Dr. Barzó Tímea
A disszertáció az egészségügyi polgári jogi perek egyik meghatározó területét, a tájékoztatási kötelezettség megsértéséből eredő igények bírói megítélését vizsgálja történeti, nemzetközi és empirikus összefüggésben. A kutatás abból indul ki, hogy a beteg önrendelkezési jogának védelme – különösen a tájékoztatáson alapuló beleegyezés követelménye – történeti gyökerekkel rendelkező jogintézmény, amelynek mai tartalmát döntően a nemzetközi és európai jogfejlődés, valamint az autonómia-alapú betegmodell erősödése alakította.
A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a 2008–2010 és a 2018–2020 közötti időszakban miként változott a tájékoztatási kötelezettség megsértésének jogi minősítése, a különböző jogkövetkezmények – így a vagyoni és nem vagyoni kártérítés, a sérelemdíj és a járadék – szerepe, valamint a nem vagyoni kártérítés/sérelemdíj-megállapítás bírói logikája publikált bírósági határozatok elemzésén keresztül (N=193). A vizsgálat elemzi az ítélkezési szintek kapcsolatát, a többfelperes eljárások sajátosságait, továbbá a szakterületi eltéréseket, kiemelten a szülészet–nőgyógyászatot.
A módszertan jogerős bírósági ítéletek teljes szövegű kvalitatív és kvantitatív (SPSS 25.0) tartalomelemzésén alapult, mely lehetővé tette a jogsértések típusainak, a társult betegjogi sérelmeknek, az időtényezőknek, valamint az igényelt és megítélt összegek nominális és minimálbérhez viszonyított reálértékének összehasonlító vizsgálatát, különös tekintettel a szülészet–nőgyógyászat elkülönített elemzésére, mint kiemelt kockázatú és sajátos peres mintázatokat mutató szakterületre.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált időszakok között a magyar bírói gyakorlat érdemben elmozdult a szakmai mulasztás-központú szemlélettől egy betegközpontú, autonómia-alapú jogértelmezési modell irányába. A tájékoztatási kötelezettség megsértése önálló, személyiségi jogi jelentőséggel bíró jogsértéssé vált, amelyhez stabil jogkövetkezményként kapcsolódik a sérelemdíj. A sérelemdíj-megállapítás gyakorlata nem egységesedett, hanem polarizáltabbá vált: a megítélt összegek tartománya kiszélesedett, miközben a bírói mérlegelés erősen ügyfüggő maradt.
Összességében a disszertáció arra a következtetésre jut, hogy a tájékoztatási kötelezettség megsértése napjainkra az egészségügyi perek egyik központi, normaképző elemévé vált, amely empirikusan igazolható módon alakítja az ítélkezési gyakorlatot, és hozzájárul a betegjogok tényleges érvényesüléséhez, valamint a jogalkalmazás kiszámíthatóságához.
