THE ROLE OF THE DISEASE-SPECIFIC MICROENVIRONMENT IN THE DESIGN OF BIODEGRADABLE POLYMERIC DRUG DELIVERY SYSTEMS
Dinya Mariann
Gyógyszertudományok és Egészségügyi Technológiák Tagozat
Dr. Zelkó Romána
SE Semmelweis Szalon
2026-09-04 17:00:00
A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai
Dr. Antal István
Dr. Antal István és Dr. Mórocz Gábor
Dr. Lengyel Miléna
Dr. Molnár László
Dr. Szökő Éva
Dr. Papp Renáta
Dr. Erdélyi Lóránd
A biodegradábilis polimeralapú gyógyszerhordozó rendszerek működését nem csupán az anyag tulajdonságai és a gyógyszertechnológiai kialakítás határozza meg. Legalább ilyen fontos, hogy a hordozó miként viselkedik abban a kóros mikrokörnyezetben, ahol a hatóanyag felszabadulásának, helyi visszatartásának és terápiás hatásának meg kell valósulnia. Az értekezés célja annak vizsgálata volt, hogy a polimerválasztás értelmezhető-e betegséghez illesztett döntésként, valamint felismerhetők-e visszatérő kapcsolatok a helyi patobiokémiai tényezők, a válaszadó polimerszerkezetek és az eredményes hordozórendszerek között.
A munka kiindulópontját korábbi kísérletes, humán és állatkísérletes eredményeink adták. Az Eudragit L 100-55 és nátrium-alginát mátrixok vizsgálata igazolta, hogy a környező közeg pH-ja és ionösszetétele alapvetően befolyásolja a duzzadást, a térfogatváltozást és a hatóanyag-leadás jellemzőit. Porphyria cutanea tardában a teljes vér 19 makro- és mikroelemének elemzése a belső kémiai környezet betegséghez társuló átrendeződését jelezte. Koleszterinnel táplált nyúlmodellben pedig a mieloperoxidáz-aktivitás módosítása az aortafal morfológiai változásaival járt együtt, ami az oxidatív és gyulladásos mikrokörnyezet szövetszerkezetet alakító szerepét támasztotta alá.
Az értekezés központi részét a biodegradábilis, ingerekre válaszoló polimer hordozórendszerek korszerű preklinikai irodalmának strukturált feldolgozása képezte. A PubMed és a Scopus adatbázisában végzett, PRISMA 2020 szerint dokumentált keresés a 2020. január 1. és 2025. augusztus 31. között megjelent közleményeket fogta át. A végső elemzésbe 65 in vivo vizsgálat került. A betegségtípust, a polimercsaládot, a hordozó formáját, az aktiváló ingert, az alkalmazás módját és a terápiás eredmény irányát egységes rendszerben dolgoztuk fel. A polimerösszetétel, a domináns válaszmechanizmus és a betegségcsoport közötti kapcsolatokat kereszttáblák, khi-négyzet-próba, Cramér-féle V, standardizált reziduumok és hatásirány szerinti szintézis segítségével értékeltük.
Az eredmények alapján a sikeres rendszerek eloszlása nem véletlenszerű. Gyulladásos bélbetegségekben főként a pH-ra, ionos viszonyokra és mikrobiális hatásokra válaszoló poliszacharid- és metakrilátalapú rendszerek fordultak elő. Ízületi és porckárosodásokban az enzimérzékeny, biomimetikus, különösen hialuronsav- és kollagénalapú mátrixok voltak jellemzők. Kardiovaszkuláris és más oxidatív gyulladásos modellekben a reaktív oxigénformákra érzékeny, esetenként nyírófeszültségre is reagáló platformok kerültek előtérbe. A heterogén tumormikrokörnyezetben ezzel szemben a több ingerre válaszoló kompozit és hibrid rendszerek voltak különösen jellemzők.
A disszertáció legfontosabb következtetése, hogy a polimerek teljesítménye nem tekinthető általános, indikációtól független tulajdonságnak. A racionális anyagválasztás alapja a polimer kémiai válaszkészségének és a célbetegség meghatározó mikrokörnyezeti tényezőinek illeszkedése. A biokompatibilitás, biológiai lebonthatóság, gyárthatóság, stabilitás és biztonság továbbra is alapvető szempont, ezek mellett azonban a patofiziológiai illeszkedés a formulálás önálló rendezőelvévé válik. Ez a szemlélet a betegséghez kalibrált, célzottabb és tudatosabban tervezett gyógyszerhordozó rendszerek fejlesztését segítheti.
