Kényszergyógykezelés alatt álló pszichiátriai betegek kórelőzményének, pszichiátriai tüneteinek és demográfiai jellemzőinek vizsgálata
Fekete Szabolcs
Mentális Egészségtudományok
Dr. Bódizs Róbert
SE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika tanterme
2026-10-21 14:00:00
Pszichiátria
Dr. Réthelyi János
Dr. Gazdag Gábor
Dr. Dósa Ágnes
Dr. Weiczner Roland
Dr. Bereczki Dániel
Dr. Csukly Gábor
Dr. Makkos Zoltán
A kutatás célja a magyarországi kényszergyógykezelés időtartamát befolyásoló tényezők vizsgálata és a visszaeső betegek szociodemográfiai, kriminológiai és klinikai jellemzőinek feltárása volt retrospektív mintán (n = 301).
Az első vizsgálatban a kényszergyógykezelés átlagos időtartama 68,05 ± 47,59 hónap volt, ami megfelel az európai átlagértékeknek, bár országonként jelentős eltérések figyelhetők meg. A szociodemográfiai tényezők közül a férfi nem, az életkor, a családi állapot és a szociális otthoni elhelyezés mutatott szignifikáns összefüggést a kezelési idő hosszával. A kriminológiai tényezők közül a gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet elkövetése, valamint a fegyver vagy más eszköz használata növelte jelentősen a kényszergyógykezelés hosszát. A klinikai változók közül a mentális retardáció diagnózisa, a felvételkori és korábbi diagnózis eltérései voltak relevánsak. A többszörös lineáris regressziós modell a kényszergyógykezelés időtartamának varianciáját 34,1%-ban magyarázta, ami arra utal, hogy a kezelést meghatározó tényezők többsége továbbra is rejtve maradt.
A második vizsgálat az ismételt kényszergyógykezelésben részesülő betegek jellemzőit elemezte. A minta 5,3%-a esett vissza, és a visszaesés legerősebb kockázati tényezője a korábbi büntetett előélet volt. További jelentős tényezők voltak a paranoid szkizofrénia diagnózisa, az ismeretlen áldozattal szembeni bűncselekmény, aki gyakran hivatalos személy volt, valamint az alkoholos befolyásoltság a cselekmény idején. A visszaeső betegek életkora magasabb volt, és gyakrabban érkeztek szociális intézményből, ami összhangban áll azzal, hogy a súlyos, kezelésre rezisztens paranoid szkizofrénia gyakran hosszabb kezelést és szociális intézményi elhelyezést igényel.
A kutatás eredményei rávilágítanak a dinamikus és statikus kockázati tényezők fontosságára a kényszergyógykezelés során, és kiemelik a megelőzés lehetőségét a testreszabott terápiás programok, a szorosabb betegkövetés és a kötelező járóbeteg-ellátás révén.
A kényszergyógykezelés időtartamát számos tényező befolyásolja, de a variancia nagy része továbbra sem magyarázható. Az indokolatlanul elhúzódó intézeti kezelés és a szociális férőhelyhez jutás hosszú várakozási ideje sértheti a betegek jogait.
A visszaesés megelőzése szempontjából a dinamikus kockázati tényezők, mint a szerhasználat és a pszichiátriai diagnózis, kulcsfontosságúak.
