A cerebral paresissel élő serdülők életminőségének összehasonlítása, különböző szociokulturális térségekben
Mladoneczki-Leszkó Dóra
Mentális Egészségtudományok
Dr. Bagdy György
NET Tanácsterem
2024-04-18 14:00:00
Mentális egészségtudomány
Dr. Kovács József
Dr. Kelemen Anna
Dr. Fogarasi András
Dr. Berencsi Andrea
Dr. Forrai Judit
Dr. Mlinkó Renáta
Dr. Terebessy Tamás
Doktori munkám elsőként foglalkozik a konduktív nevelésben résztvevő CP-vel élő tinédzserek
életminőségével, azok összehasonlításával különböző szociodemográfiai, klinikai besorolások
alapján. Kutatásom során azt találtam, hogy a CP-vel élő tinédzserek az életminőségüket
pozitívan ítélik meg, ellenállónak tűnnek a fogyatékosságukból adódó önértékelésükkel
szembeni kihívásokkal.
Eredményeink alapján nem találtunk olyan szociodemográfiai tényezőt, amely az össz
populációra kihatással lenne; viszont a nagyon súlyos sérüléssel élő CP-vel élő tinédzserek
sérülékenyebbnek bizonyultak, a funkcionalitásukkal való szubjektív megelégedettség terén,
mint társaik. Kifejezetten éles eltérést a skandináv és magyarországi nagyon súlyosan sérült
tinédzserek iskolai jóllétében találtunk; a szegregált intézményben tanuló CP-vel élő serdülők
java elégedettebb, mint skandináv integrált intézményben tanuló CP-vel élő bajtársaik.
Vizsgálataink alapján megerősítettük azt a nemzetközi irodalomban leírt megfigyelést,
mely szerint a CP-vel élő serdülőknél az esetlegesen felmerülő viselkedési nehézségek közül a
leggyakrabban előforduló komplikációk a társas problémák terén jelentkeznek. Mindezek
ellenére a magatartási problémák megítélése a tinédzserek szemszögéből sokkal jobban
elmarad szüleikhez és konduktoraikhoz képest.
Összefoglalva, a doktori munkámban leírt eredmények támpontként szolgálhatnak a
CP-vel élő tinédzserek életminőségének feltérképezéséhez. Továbbá megerősíti azt a nézetet,
miszerint az életminőség teljesen szubjektív, ezért is érdemes a klinikumban és a prevencióban
is tanulmányozni. Hiszen iránymutatásul szolgálhat a terápiák megválasztásában, az iskolai
elhelyezésben, a pszichoanalitikai módszerek kiválasztásában. Ezért az életminőség és a
magaviseleti tesztek mérésére nagyobb, rutinszerűbb hangsúlyt kellene fektetni.
A jövőbeni kutatások a konduktív nevelésben részesülő, illetve nem részesülő
személyek életminőségének összehasonlítását hivatottak felmérni. Távlati célként javasolnánk
a mérési eszközök rendszeres alkalmazását a gyakorlatban és a pszichoterápiai foglalkozások
bevezetését. Végezetül javasoljuk még, hogy a gyermekek rendelkezzenek MRI vizsgálattal az
intézménybe kerülés előtt (ha szükséges genetikai vizsgálattal is).
