SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika előadóterme
2024-05-08 11:00:00
Bőrgyógyászat és venerológia
Dr. Sárdy Miklós
Pónyai Györgyi
Dr. Réthy Lajos Attila
Dr. Nagy Adrienne
Dr. Tulassay Zsolt
Dr. Vajer Péter
Dr. Gáborján Anita
Dr. Ábel Tatjána Katalin
Felnőttkori élelmiszer adverz reakciók interdiszciplináris megközelítése
Háttér: Az élelmiszerekkel kapcsolatos adverz reakciók gyakoriak felnőttkorban. A betegek egyes tünetekkel (urticaria, pruritus, dermatitis, Quincke-oedema) jellemzően bőrgyógyászatiallergológiai szakrendelést keresnek fel. Az ilyen tünetek hátterében a páciensek gyakran ételallergiát feltételeznek. Felnőttkorban az orvos által diagnosztizált élelmiszer-allergiák prevalenciája alacsony. Mivel erről az ellentmondásról nagyon kevés irodalmi adat áll rendelkezésre felnőtt populációra vonatkozólag, ezért foglalkozik kutatásom a kérdéskörrel klinikai és statisztikai megközelítéssel.
Módszerek: A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Központi Allergológia Szakambulanciájára beutalt, olyan 18 éven felüli betegcsoport (n=664) adatait elemeztem, akik magukat élelmiszer-allergiásnak vélték, illetve bőr- és egyéb tüneteik progressziója, recidívája hátterében saját maguk vagy beutaló kezelőorvosuk egyes ételek oki szerepét feltételezték. A személyes orvosi konzultáción anamnézisfelvétel, indokolt esetben specifikus IgE tesztek, epicutan patch teszt és társzakmák diagnosztikai vizsgálatai történtek (gasztroenterológia, fül-orr-gégészet, fogászat stb.). Az eredmények kiértékelésénél leíró és következtető statisztikai módszereket használtam.
Eredmények: A vizsgált csoport átlagéletkora 45 év (18-86), a nők részaránya 78,2% volt. Háziorvosi beutalóval a betegek 42,3%-a, míg egyéb orvosi beutalóval (bőrgyógyász vagy egyéb szakorvos) a páciensek 53,9%-a érkezett. A panaszok valós hátterének tisztázásában főként gasztroenterológiai kivizsgálás vált szükségessé, amit a visszaérkezett pozitív leletek aránya 83,2%-kal is alátámasztott. A leggyakoribb bőrgyógyászati diagnózisként az urticaria 45,6%-ban került detektálásra. IgE-mediált, klasszikus ételallergia a vizsgált felnőtt betegek 1,4%-ánál igazolódott, tej és tojás bizonyult allergénnek. Orális allergia szindróma a betegek 16,3%-nál, tartósítószer-allergia 2,6%-nál volt kimutatható. Biogén aminok kiváltotta változatos tünetek (mediátorintolerancia) a vizsgált csoport 50,8%-át érintették.
Következtetések: Az eredmények alapján elmondható, hogy a feltételezett ételallergiával orvoshoz forduló betegek körében jellemzően nem a klasszikus, IgE mediált ételallergia volt a tünetek kiváltója. A betegek panaszait leggyakrabban kiváltó ok a mediátorintolerancia, az oralis allergia szindróma és a gasztrointesznális eltérések voltak. A diagnosztika támogatására az eredmények alapján statisztikai alapú döntéstámogató eszköz kidolgozása történt meg nemzetközi viszonylatban is először. Fentiek alapján a jobb kapacitáskihasználáshoz, a betegutak racionalizálásához és a betegelégedettség növeléséhez szükséges volt a téma részletes vizsgálata. Ehhez kívántam hozzájárulni a jellemző trendek és statisztikai eredmények bemutatásával.
