A fibrin – neutrofil extracelluláris csapda – von Willebrand-faktor tengely artériás thrombosisban
Maróthyné Tóth Erzsébet
Molekuláris Orvostudományok
Dr. Enyedi Péter
SE Elméleti Orvostudományi Központ, Békésy előadóterem
2024-05-07 14:00:00
Patobiokémia
Dr. Ligeti Erzsébet
Dr. Kolev Kraszimir
Dr. Gadó Klára
Dr. Gindele Réka
Dr. Tordai Attila Árpád
Dr. Hornyák István
Dr. Kiss Róbert
A 2019. évi WHO adatok szerint globálisan az első két vezető halálok az isémiás szívbetegség és az akut agyi érkatasztrófa (stroke). A diabetes, hypertonia, dohányzás, daganat nemcsak fokozzák az atherosclerosis, s ezzel az artériás thrombosis kialakulásának kockázatát, hanem megváltoztatják a véralavadék összetételét, mechanikai tulajdonságait és oldékonyságát is.
Coronaria, agyi és perifériás artériákból származó thrombusból kriometszeteket készítettünk, majd azok konfokális mikroszkópos felvételein a fibrin-, von Willebrand-faktor- (vWF) és DNS-specifikus immunfluoreszcens festődés területét határoztuk meg. A fibrin/vWF és fibrin/DNS területi arányok mediánjával számoltunk tovább. A dyslipidaemiás betegekből származó thrombusok felvételén mind a DNS, mind a vWF aránya fibrinhez viszonyítva magas volt. A megrepedő/erodálódott atheroscleroticus plakkban a neutrofil granulocitából felszabaduló csapda (NET) aktiválja az érendothelt, az onnan exocitózisra kerülő vWF pedig további NETosist okoz, és mind a vWF, mind a DNS aktiválja a trombocitákat, beindítja a véralvadást.
Amikor a feltehetőleg NET eredetű DNS és a vWF mennyisége egyaránt emelkedik a thrombusban, a fibrinháló szálátmérője csökken a pásztázó elektronmikroszkópos képek tanúsága szerint. Korábbi vizsgálataink szerint a DNS-sel összefonódó és vékonyszálú fibrint nehéz oldani.
A hypertoniás betegek kis átmérőjű agyi artériáiban és koszorúereiben keletkezett thrombus vWF tartalma korrelált a vérük leukocitaszámával, ami arra utal, hogy a thrombus keletkezésében fontos szerepe volt a hydrodinámiás környezetben aktiválódó vWF-nak és kitapadt granulocitáknak. A thrombus vWF-tartalma és a betegek vérének gyulladásos marker C-reaktív protein tartalma az atheroscleroticus betegekben korrelált egymással.
A peptidil-arginil-dezimináz (PAD4) enzim hozzáadásával citrullinált fibrinogénből keletkező fibrinháló vékonyabb szálú és kisebb pórusú a nem citrullináltnál. Ez a megfigyelés magyarázhatja a korábbiakat, miszerint a tömör hálóba nehezen penetrál a tPA és a plazmin, a háló nehezen oldódik, a betegek fibrinolízisrezisztensek. Ugyanakkor a trombin hatására induló véralvadás később indul a turbidimetriás vizsgálatban, mert a PAD4 citrullinálja a trombin hasítóhelyein levő arginineket is.
