Új laboratóriumi módszerek alkalmazása a hiperkortizolizmus diagnosztikájában
Mészáros Katalin Viola
Rácz Károly Konzervatív Orvostudományi Tagozat
Dr. Reusz György
SE Belgyógyászati és Onkológiai Klinika tanterme
2024-09-05 14:30:00
Hormonális szabályozó mechanizmusok
Dr. Rácz Károly
Dr. Patócs Attila
Dr. Mészáros Szilvia
Dr. Bhattoa Harjit Pal
Dr. Beke Artúr
Kovácsné Dr. Márk Ágnes
Dr. Ditrói Tamás
A kortizol-túltermelés klinikai tünetei sokfélék és nem specifikusak, így az endogén eredetű kortizol-túltermelés napjainkban sem kerül időben felismerésre. A hiperkortizolémia hatásai sokszor évekkel a kortizol-túltermelés megszűnése után is jelen vannak a pácienseknél, ezért fontos a kórállapot felismerése a manifeszt tünetek megjelenése előtt.
A munkánk során célul tűztük ki: i.) már meglévő laboratóriumi módszerek tökéletesítését, ii.) kortizol-túlsúlynak kitett mellékveseszövetben és sejtvonalakban eltérően expresszálódó miRNS-ek, valamint az általuk szabályozott jelátviteli útvonalak tanulmányozását, iii.) szakirodalomban fellelhető adatok in silico elemzését, GC-túlsúlynak kitett szövetek génexpressziós újraelemzését.
Az általunk fejlesztett LC-MS/MS módszerrel egyidejűleg, pontosan mérhető nyálkortizol és -kortizon koncentráció (számszerűsítési határ: 0,05 ng/ml). Az LC-MS/MS és az ECLIA módszerrel mért nyálkortizol-koncentrációk összehasonlítása arra mutatott rá, hogy megfelelő döntési határérték megválasztása mellett mindkét módszer diagnosztikus ereje kiváló (AUCLC-MS/MS= 0,987 vs. AUCECLIA=0,985).
A kortizol-túlsúlynak kitett mellékveseszövetek, valamint a GC-hatásnak kitett HeLa, valamint H295R sejtek adatait elemezve a három kísérletben összesen 19 eltérően expresszálódó miRNS-t azonosítottunk, amelyek közül csak egy, a hsa-miR-95-3p mutatott két kísérlet során is felülexpressziót (mellékvesszövet és HeLa sejtek). A miRNS-ek által befolyásolt jelátviteli útvonalak 19,5%- a (15 útvonal) közös volt, az egyik legjelentősebb mértékben befolyásolt útvonal a Wnt/β-catenin útvonal.
A szakirodalomban közölt és elérhető adatbázisokban található GC-termelő és GC-célszövetekkel kapcsolatos kísérletek adatainak újraelemzése, a glükokortikoid-hatásra történő génexpressziós változások vizsgálata arra mutatott rá, hogy a GC-túlsúly a GC-termelő szövetek génexpresszióját is befolyásolja, bár kisebb mértékben, mint a célszövetekét (4-8% vs. 10-20%). Mind a GC-termelő, mind a GC-hatásnak kitett célszövetekben a Wnt/β-catenin útvonal jelentős érintettsége volt bizonyítható. A target-predikciós elemzések során négy olyan, a Wnt-útvonalhoz tartozó gént azonosítottunk, a melyeket nagy valószínűséggel a miR-375 (SFRP4 és CTBP2), illetve a miR-576 (APC és NFAT5) szabályoznak.
