Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Üllői úti részleg, előadóterem
2024-11-25 09:00:00
Patobiokémia
Dr. Ligeti Erzsébet
Dr. Valent Sándor
Dr. Demendi Csaba
Dr. Vezér Márton
Dr. Bánhidy Ferenc
Kondorosiné Dr. Török Marianna
Dr. Singh Margit
A COVID-19 globális járványa, amelyet az új SARS-CoV-2 koronavírus okozott, a huszonegyedik század egyik legjelentősebb közegészségügyi kihívásává vált.
A várandósokat a pandémia alatt is kiemelt figyelem övezte, így kutatásunk a következő kérdésekre kereste a választ:
Képes-e a neutrofil-limfocita arány (NLR) előre jelezni, mely esetekben számíthatunk pácienseinknél végzetes kimenetelre? Adhat-e segítséget az NLR-érték monitorizálása már a kórházi tartózkodás kezdetétől azoknak a várandós nőknek az azonosításában, akiknél különös figyelemre van szükség egy potenciálisan súlyosabb betegséglefolyás miatt?
Pácienseink a Semmelweis Egyetem budapesti Szülészeti Klinikáján részesültek kezelésben. Az adatokat két független kutató gyűjtötte az egyetemi információs rendszerből.
Első vizsgálatunk esetkontroll vizsgálat, a második egy retrospektív kohorszvizsgálat volt.
Első vizsgálatunkban három csoport összehasonlító elemzését végeztük. Az első kohorszba azok a betegek tartoztak, akik COVID-19 következtében elhunytak. A második kohorsz olyan egyénekből állt, akik súlyos COVID-19 tüneteket mutattak, és mechanikai lélegeztetést igényeltek, míg a harmadik csoportba az enyhe tüneteket mutató páciensek kerültek, akiknek a teljes kórházi tartózkodásuk során nem volt szükségük légzéstámogatásra.
A végzetes kimenetelű csoport NLR-értéke a felvétel napján ugyan magasabb volt, bár nem szignifikánsan, mint a másik két csoporté. Azonban a kórházi tartózkodás során mért legmagasabb NLR értékek szignifikánsan magasabbak volt az első csoportban, mint a másik két csoportban mért értékek. A súlyos lefolyású csoport értékei szintén szignifikánsan magasabbak voltak az enyhe lefolyású csoporthoz képest.
A második vizsgálat során a 123 beteget két csoportra osztottuk: COVID-19-ben szenvedő várandósok, akiknél a fertőzés enyhe vagy közepesen súlyos lefolyást mutatott, valamint azon páciensek csoportja, akiknél az infekció lefolyása súlyosnak bizonyult. Az NLR érték statisztikailag szignifikáns különbséget mutatott a két csoport között az összes vizsgált paraméter esetében. Ezt a különbséget megfigyeltük a kórházi felvétel napján mért értékekben, a kórházi tartózkodás során mért legmagasabb értékekben, valamint azon betegek számában, akiknek az NLR értéke a teljes kórházi tartózkodás alatt a normál tartományon belül maradt.
Összegzésül megállapítottuk, hogy az enyhe/közepesen súlyos kimenetelű esetekben az NLR értékek mind a felvétel napján, mind a legmagasabb mért értékek tekintetében szignifikánsan alacsonyabbak voltak. A neutrofil-limfocita arány alkalmas előrejelző indikátorként jelent meg azon betegek kiemelésében, akikre a kórházi szakszemélyzetnek kifejezett figyelmet szükséges fordítaniuk.
