Szelektív sejtes és szinaptikus változások korai posztnatális és felnőtt egerek dopaminerg és dopaminoceptív agyterületein prenatális valproát kezelés hatására
Finszter Cintia Klaudia
Szentágothai János Idegtudományok
Dr. Bereczki Dániel
SE Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Huzella terem
2025-04-04 11:00:00
Neuromorfológia és sejtbiológia
Dr. Alpár Alán
Dr. Ádám Ágota Mária és Dr. Adorján István
Dr. Dávid Csaba
Dr. László Kristóf
Dr. Nagy Nándor
Dr. Varró Petra
Dr. Mátyás Ferenc
Az egerek prenatalis valproinsav (VPA) expozíciója az autizmus spektrum zavarhoz (ASD) kapcsolódó tipikus tünetek vizsgálatára használt kísérleti modell. Kutatócsoportunk korábbi kvantitatív vizsgálatai jelentős csökkenést és defasciculációt mutattak ki a VPA-val kezelt egerek mesotelencephalicus pályájában (mt), valamint szöveti dopaminszint csökkenését a nucleus accumbensben (NAc), szemben a caudatoputamennel (CPu). Jelen tanulmányban feltételeztük, hogy a VTA dopaminerg neuronjainak számbeli csökkenése és a mt pálya fejlődésének zavara módosítja a dopaminoceptív célrégiók mintázatának kialakulását. Vizsgáltuk a prenatális VPA kezelés által kiváltott sejtszintű- (apoptózis, Ca-kötő fehérjék (CaBP)), valamint szinapszis szintű változásokat (fehérjeszint-mérés, tirozin-hidroxiláz (TH) pozitív axonterminálisok korrelatív eloszlása, kapcsolata a preszinaptikus calretinint (CR) vagy calbindint (CB) tartalmazó célneuronokkal), kiválasztott subpallialis és pallialis területeken, P7 napos (bizonyos esetekben P60 napos) egerekben. A VPA kezelés hatására fokozott apoptózist figyeltünk meg szinte minden vizsgált régióban. A CaBP-k közül a CR expressziója csökkent a vizsgált pallialis régiókban, legjelentősebben a retrosplenialis kéregben (RSC), míg a subpallialis területeken nem változott P7 napos egereknél. A CB szelektíven csökkent a CPu-ban a VPA-val kezelt állatoknál P7 korban, de ez P60 korban helyreállt. A parvalbumin (PV) sejtek nem mutattak jelentős választ a VPA kezelésre 60 napos korban. A CaBP-immunreaktív neuronok és az apoptotikus (Casp-3+) sejtek között nem találtunk kolokalizációt. A proteomikai eredmények a TH csökkenését jelzik a NAc-ban, de a CPu-ban nem, anélkül, hogy a szinaptikus fehérje, a szinaptofizin egyidejű csökkenése megfigyelhető lenne, ami a dopaminerg szinapszisok szelektív károsodására utal. A VPA-val kezelt egerekben a NAc-ben a TH+ és CR+, míg a TO-ban a TH+ és CB+ közti juxtapozíciók redukciót szenvedtek, továbbá a TH+ és CB+ elemek térfogataránya is jelentősen csökkent. A ventrobasalis előagyi célterületek megváltozott dopaminerg bemenete a késői embrionális fejlődés során tehát megzavarja a neurális és szinaptikus architektúra fejlődését és megszilárdulását, ami a későbbi autizmus-szerű változások alapjául szolgálhat.
