Network-Level Analysis of Social Brain Activation in Mice with Autistic Phenotypes
Kemecsei Róbert Gergely
Szentágothai János Idegtudományok
Dr. Bereczki Dániel
HUN-REN KOKI előadóterem
2025-10-31 11:00:00
Neuromorfológia és sejtbiológia
Dr. Alpár Alán
Dr. Zachar Gergely
Dr. Négyessy László
Dr. Horváth András
Dr. Réthelyi János
Dr. Puska Gina
Dr. Farkas Imre
Dr. Hanics János
Az autizmus spektrumzavar (ASD) társas kommunikációs nehézségekkel, repetitív viselkedésekkel és szenzoros érzékenységgel jellemezhető, amelyek a szinaptogenezis, a neuronális migráció és a neurotranszmitter-egyensúly zavaraira vezethetők vissza. Egyre inkább az ASD-t az idegi kapcsolatok zavaraként értelmezik, mivel a társas és érzelmi szabályozásért felelős agyi hálózatok szinkronitása megváltozik. A Szociális Döntéshozatali Hálózat (Social Decision-Making Network, SDMN), amely egy evolúciósan konzervált rendszer a társas viselkedés szabályozására, fontos betekintést nyújt az ASD idegrendszeri alapjaiba.
A jelen tanulmány az embrionális valproinsav (VPA)-expozíció – egy jól bevált ASD rágcsálómodell – hatásait vizsgálja a társas viselkedésre és az agyi hálózati kapcsolatokra. A VPA-val kezelt hím és kontroll (CTR) állatok társas szeparációs és újratalálkozási viselkedésparadigmákon estek át. A VPA-kezelt állatoknál csökkent társas preferenciát és a fajtársak felismerésének károsodását tapasztaltuk. A kapcsolathálózat-elemzés jelentős zavarokat mutatott az SDMN működésében: míg a kontroll állatoknál erős belső kapcsolatok voltak kimutathatók olyan kulcsfontosságú régiók között, mint a laterális szeptum (LS), a stria terminalis ágyéki magja (BNST) és a ventrális pallidum (VP), addig a VPA-kezelt állatoknál ez a kapcsolatrendszer gyengült. Ezzel szemben megerősödtek a kapcsolatok a stressz-szabályozó agyterületekhez, például az interpeduncularis maghoz (IPN) és a laterális hipotalamuszhoz (LHA), ami a stresszmaladaptív feldolgozására utal. c-Fos immunhisztokémia során fokozott aktivációt találtunk a nucleus accumbensben (NAcc) a társas újratalálkozás során a VPA-kezelt állatoknál. Ugyanakkor ELISA mérések kimutatták, hogy a NAcc dopaminszintje jelentősen csökkent, ami arra utal, hogy a megnövekedett idegi aktivitás nincs összhangban a dopaminerg jelátvitel hatékonyságával. A génexpressziós térképezés zavart mutatott az idegsejtek migrációjáért és a pályaképződésért felelős gének működésében a VPA-expozíció kritikus időszakában, megerősítve e hálózati zavarok fejlődési eredetét.
Ezek az eredmények alátámasztják, hogy az ASD egy nagyléptékű agyi hálózati diszfunkcióval járó zavar, amelyet az SDMN működésének hiányosságai, a stresszválasz túlzott aktivációja és dopaminerg eltérések jellemeznek. Ez a hálózati szintű megközelítés új irányokat nyithat az ASD patofiziológiájának megértésében és terápiás stratégiák kidolgozásában.
