Az 1-es típusú neurofibromatosissal élő magyar gyermekpopuláció klinikai és genotípus-fenotípus vizsgálata, diagnosztikai és utánkövetési protokollokkal
Veres Klára
Egészségtudományi Tagozat
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika előadóterme
2026-02-02 13:30:00
Klinikai és összehasonlító egészségtudományok
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
Dr. Szabó László és Dr. Szalai Zsuzsanna
Dr. Bánvölgyi András
Dr. Harangi Ferenc
Dr. Holló Péter
Dr. Rosdy Beáta
Dr. Lőrincz Kende Kálmán
A disszertáció a következő három hipotézist vizsgálta: (1) a magyarországi gyermek NF1-populáció klinikai spektruma nagyrészt megegyezik a nemzetközi kohorszokban leírtakkal; (2) a genotípus–fenotípus összefüggések variánsspecifikus súlyossági mintázatokat tárnak fel; valamint (3) ezen eredmények alapján életkor-adaptált utánkövetési protokoll alakítható ki.
Az 1. hipotézis részben igazolódott: a magyarországi gyermek NF1-kohorsz általánosságban a nemzetközi adatokkal összhangban álló klinikai profilt mutatott, az életkor szerinti megjelenési mintázatok pedig hasonló trendeket követtek. A tejeskávé foltok szinte univerzálisan jelen voltak, a plexiform neurofibromák, az opticus gliomák és a csontrendszeri manifesztációk előfordulása jól korrelált a nemzetközi megfigyelésekkel. Ezzel szemben a freckling, a cutan neurofibromák, a Lisch-csomók, valamint a kognitív és viselkedési zavarok későbbi életkorban jelentkeztek, és némileg alacsonyabb gyakorisággal fordultak elő. Ezen kisebb eltérések részben a retrospektív vizsgálati jellegből, részben a potenciális diagnosztikus pontatlanságokból adódhatnak.
A 2. hipotézis igazolódott: a splice-site variánsok kifejezetten súlyos fenotípusokkal (csont- és intracranialis eltérések, plexiform neurofibromák, Lisch-csomók, pseudarthrosis) társultak, míg az irodalomban ismert adatoknak megfelelően a mikrodeléciók a legsúlyosabb, több szervrendszert érintő klinikai érintettséget eredményezték, a missense variánsok pedig enyhébb fenotípussal jártak. Ezek a tendenciák felvetik a rendellenes splicing mechanizmusok és a módosító gének szerepét, ugyanakkor megerősítésükhöz nagyobb esetszámú vizsgálatok szükségesek.
A 3. hipotézis megvalósult egy strukturált, multidiszciplináris, életkor-adaptált utánkövetési protokoll formájában, amely integrálja a klinikai lefolyási mintázatokat, a hazai sajátosságokat és a nemzetközi ajánlásokat. Célja a diagnosztikai pontosság javítása, a szövődmények korai felismerése, valamint a személyre szabott betegellátás támogatása.
Összességében a disszertáció a magyarországi gyermek NF1-populációra vonatkozóan az első integrált adatbázist mutatja be, feltárja az egyes variánsokhoz társuló súlyossági mintázatokat, és egy klinikailag alkalmazható protokollt javasol, amely megalapozza a prospektív, multicentrikus kutatásokat és a precíziós medicina irányába történő továbblépést.
