Túlélést befolyásoló tényezők vizsgálata az intenzív osztályon: esendőség
Szűcs Orsolya
Mentális Egészségtudományi Tagozat
Dr. Bódizs Róbert
SE Ortopédiai Klinika II. e., konferenciaterem
2026-10-16 10:00:00
Magatartástudományok
Dr. Kovács József
Dr. Zubek László
Dr. Madách Krisztina
Dr. Tóth József
Dr. Valent Sándor
Dr. Karádi Dávid
Dr. Trásy Domonkos
A túlélés és a hosszú távú életminőség becslése az intenzív osztályos kezelést követően az elmúlt évtizedekben kulcsfontosságú bioetikai törekvés volt az életvégi döntéshozatal javítása érdekében. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az esendőség befolyásolja a túlélést, de csak kevés hosszú távú adat áll rendelkezésre.
A Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikáján hazánkban első ízben prospektív obszervációs vizsgálatot végeztünk, hogy felmérjük a betegek felvételkori fizikai állapota, a túlélés esélye és a beteg hosszú távú életminősége közötti összefüggést. Felvételkor a rutin prognosztikai pontszámok rögzítése mellett az esendőség felmérésére a Clinical Frailty Scale-t használtuk. 3 és 12 hónappal a hazabocsátás után zajlott utánkövetéses vizsgálat, mely során a beteg életminőségét rögzítettük.
Vizsgálatunk során ROC-analízissel ábrázoltuk, hogy a CFS-pontszám alapján előre jelzett halálozásbecslés hasonló pontosságú, mint az APACHE II és a SAPS II pontrendszerek alapján. Mindhárom prognosztikai rendszer sokkal pontosabb előrejelzést ad, mint csupán az életkor. A többváltozós logisztikus regressziós számítások azt mutatták, hogy a három független változó közül a SAPS II teljesít a legjobban, de mindkét prognosztikai rendszer (APACHE II és SAPS II) javítható, ha figyelembe vesszük a CFS értékét. A CFS hasonló hatékonyságot mutat, additív értéke miatt együttes használatuk javítja a túlélés előrejelzését. Kutatási eredményeink alapján megfogalmazhatjuk az igényt a hazai esendőség átfogó felmérésére, a kiszűrt betegek célzott terápiájára.
Kezeléskorlátozással kapcsolatos vizsgálatunk alátámasztotta a nemzetközi irodalmi adatok eredményét a vallás szerepéről az életvégéről hozott döntés során. Eredményeink alapján a kezeléskorlátozással kapcsolatos döntési mechanizmusban a vallás szerepet játszhat. A vallásukat gyakorló nővérek nagyobb valószínűséggel értenek egyet a kezelés folytatásával a hozzátartozó kérése ellenére is, ha még bíznának a gyógyulásban, szemben a vallásukat nem gyakorló és ateista társaikkal. Az etikai és jogi szabályozásnak megfelelően a beteg és hozzátartozó tájékoztatása elengedhetetlen. Felmérésünk alapján a tájékoztatáshoz való jog közel 85%-ban érvényesül az életvégi döntés meghozatala esetén.
