Örökletes genetikai variánsok prognosztikai és prediktív szerepe myeloma multiplexben
Kiss Katalin Piroska
Rácz Károly Klinikai Orvostudományi
Dr. Reusz György
NET, 16. emelet Transzlációs Medicina Intézet könyvtára
2022-04-26 10:00:00
Klinikai haematológia
Dr. Masszi Tamás
Dr. Andrikovics Hajnalka
Dr. Istenes Ildikó
Dr. Apáti Ágota
Dr. Vásárhelyi Barna
Dr. Szabó Zsófia
Dr. Kádár Katalin
Félné Dr. Semsei Ágnes
A myeloma multiplex rendkívül heterogén, melyet az alapjául szolgáló genetikai eltérések, a tumor és csontvelői mikrokörnyezet is nagymértékben befolyásolnak. A genetikai hátterének vizsgálata, új prognosztikai és prediktív biomarkerek azonosítása, nemcsak a rizikó stratifikációban, hanem a beteg számára legmegfelelőbb terápia kiválasztásában is fontos szerepet töltenek be.
Két újonnan azonosított polimorfizmus hatását elemeztük magyarországi myelomás betegcsoporton. Először a myeloma várható túlélését illetően kedvezőtlen prognosztikai faktorként leírt FOPNL rs72773978 polimorfizmust vizsgáltuk, majd a PSMB1 rs12717 variánst, mint a bortezomib terápiát befolyásoló prediktív markert.
Az FOPNL rs72773978 minor allél, túlélés végpontokra irányuló vizsgálata során, ellentétes hatás volt megfigyelhető az immunmoduláns és a bortezomib bázisú kezelések alapján felállított alcsoportokat illetően. A PSMB1 rs12717 polimorfizmus elemzése során kedvezőtlenebb progresszió-mentes túlélés volt kimutatható a variáns allélt hordozó myelomás betegek esetén. A polimorfizmus funkcionális vizsgálatát illetően pedig, a variáns allélt homozigóta formában hordozó egészséges egyéneknél, a proteaszómák csökkent proteolítikus aktivitása, valamint a bortezomib terápia csökkent gátló hatása volt megfigyelhető a tripszin-szerű és kaszpáz-szerű aktivitások esetén.
Eredményeink rámutatnak arra, hogy a különböző genetikai variánsok vizsgálata hozzájárulhat a pontosabb prognózis becsléshez, valamint a személyre szabott terápia alkalmazásához.
