A CYP Enzim Fenokonverzió Jelentősége a Transzplantációs Immunszuppresszióban, valamint Krónikus Vesebetegségben
Déri Máté Tamás
Gyógyszertudományok
Dr. Zelkó Romána
Természettudományi Kutatóközpont, földszinti nagy előadó
2022-05-06 14:30:00
Experimentális és klinikai farmakológia
Dr. Szökő Éva
Dr. Monostory Katalin
Dr. Csala Miklós egyetemi tanár
Dr. Tihanyi Károly tudományos tanácsadó
Dr. Köles László habil. egyetemi docens
Dr. Kulcsár Péter István tudományos munkatárs
Dr. Tamási Viola egyetemi docens
A humán gyógyszer-metabolizmus inter- és intra-individuális variabilitása sokszor a jelentős genetikai polimorfizmusra vezethető vissza, az eltérések mögött azonban külső (gyógyszeres kezelés, alkoholfogyasztás, dohányzás), és belső tényezők is (nem, életkor, hormonális állapot, betegségek) állhatnak. A CYPtest™ diagnosztikai rendszer a CYP gének releváns polimorfizmusainak integratív elemzésén és mRNS-expresszió mérésén alapul, használatával becsülhető a betegek gyógyszer-metabolizáló képessége. Egyes klinikai minták alacsony CYP mRNS expresszió szintjei és a korlátozottan hozzáférhető biológiai minták miatt szükséges volt a módszer optimalizálása. A metodikai optimalizációt követően megvizsgáltuk 4 fontos gyógyszer-metabolizáló CYP enzim (CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19 és CYP3A4) mRNS expresszióját végstádiumú vesebetegeknél, valamint egészséges vesefunkcióval rendelkező szervdonoroknál. Megállapítottuk, hogy minden vizsgált CYP mRNS-szintje vesebetegeknél szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a szervdonorokban megfigyelt expressziós értékekhez képest. Szívtranszplantált betegeknél felmértük a korai posztoperatív CYP3A-státusz (CYP3A5 genotípus és CYP3A4 mRNS expresszió) és a takrolimusz expozíció kapcsolatát. Összefüggést mutattunk ki a CYP3A-státusz és a takrolimusz C0/D vérszint, valamint a terápiás hatáshoz szükséges dózis között. A szívtranszplantált recipienseknél megállapítottuk, hogy a műtétet követő 15 hónapban az idő függvényében változó kortikoszteroid dozírozás hatással van a CYP3A4 gén mRNS expressziójára és ebből kifolyólag a CYP3A4 mediált gyógyszer-metabolizmusra is. Továbbá májtranszplantált betegeknél megállapítottuk, hogy a transzplantációt követő korai posztoperatív időszakban a beültetett graft CYP3A5 genotípusának szerepe (CYP3A5*1 allél jelenléte) megerősíthető a takrolimusz vérszint kialakulásában, azonban a bélfal (recipiens) genotípusának (CYP3A5*1 allél jelenléte) szignifikáns szerepét nem tudtuk igazolni. A gyógyszer-metabolizáló kapacitáshoz igazított személyre szabott terápia a megfelelő gyógyszer-dózis választással hozzájárulhat a kevesebb mellékhatással és jobb graft/beteg túléléssel járó terápiához.
