A calcinosis cutis klinikuma és kezelési lehetőségei autoimmun kollagenózisokban
Róbert Lili
Rácz Károly Konzervatív Orvostudományi Tagozat
Dr. Fekete Andrea
SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika előadóterme
2025-11-25 13:00:00
Bőrgyógyászat és venerológia
Dr. Sárdy Miklós
Dr. Hidvégi Bernadett
Dr. Bazsó Anna
Dr. Gellén Emese
Dr. Rónai Zsolt
Dr. Tőke Judit
Dr. Varga Erika
A calcinosis cutis egy kevéssé kutatott elváltozás, mely különböző kórállapotokat kísérhet, elsősorban autoimmun kollagenózisokat. Komplex patogenetikai háttere nem ismert részleteiben. Bár ritka elváltozásként tartják számon, rendkívül kevés az irodalmi adat az előfordulás tekintetében. Retrospektív vizsgálatunk során a calcinosis prevalenciáját mértük fel autoimmun kollagenózisos populációban 20 éves időintervallumban. Szisztémás sclerosis diffúz és limitál formájánál 11,02 ill. 24,32%-nak találtuk, az alapbetegség után átl. 6,31 ill. 2,25 évvel való fellépéssel, juvenilis és felnőtt dermatomyositisben 31,58 ill. 8,33%-nak az alapbetegség után átl. 2,17 ill. 2,85 évvel, míg szisztémás lupusban 1,94%-ban alakult ki az alapbetegség fellépése után átl. 15,22 évvel.
A calcinosis kezelése a mai napig nem megoldott. A számos terápiás lehetőség variábilis hatékonysága mellett ezek egy része kedvezőtlen mellékhatásprofilja miatt nem alkalmas bizonyos betegcsoportok kezelésére. Fő probléma a társult fájdalom, kifekélyesedés és a környező ízületek mozgásának korlátozása, amely jelentős betegségteherrel és életminőségromlással járhat. Emellett a meszes depozitok még tünetmentes esetben is magukban hordozzák a további növekedés és ezáltal a környező bőr ulcerációjának veszélyét. Tudásanyagunk gyarapodása és a calcinosis patofiziológiájának egyre jobb megértése új terápiás célpontokat jelöl ki e nehezen kezelhető, gyakran terápiarezisztens kórkép kezelésére. Az elmúlt időben a tudományos érdeklődés egyik fókuszába a nátrium-tioszulfát került, mely értágító, kelátor és antioxidáns tulajdonságai révén a szintén meszesedéssel járó calciphylaxis első vonalbeli terápiája szisztémásan adagolva. Hatékonyságát kisebb calcinosis léziók esetében is megfigyelték lokális alkalmazás során. Ezek az ígéretes eredmények arra engednek következtetni, hogy szisztémásan adva jó hatással lehet nagyobb, lokális kezelésre alkalmatlan calcinosis léziók esetén is. A kezelés biztonságos és jól tolerálható, ennek ellenére rendkívül kevés vele a klinikai tapasztalat. Vizsgálatunkban kis elemszámú saját mintán retrospektív módon értékeltük a per os és intravénásan adott nátrium-tioszulfát hatását kollagenózishoz társult calcinosisban az irodalmi esetek értékelésével, melynek során az irodalmi adatokhoz képest magasabb dózisok mellett parciális hatást figyeltünk meg elsősorban a gyulladt, ulcerált léziók esetében. Tekintettel arra, hogy eredményeinkkel együtt is igen kevés jelenleg az irodalmi adat a kezeléssel kapcsolatban, további vizsgálatok szükségesek, ahogy a calcinosist célzó további terápiás lehetőségek kutatása szintén aktuális kérdés.
