Dysphagia menedzsment a neuro-rehabilitációs kezelések során
Németh Mariann
Rácz Károly Klinikai Orvostudományi
Dr. Fekete Andrea
SE Rehabilitációs Klinika
2026-02-04 14:00:00
A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiája és patológiája
Dr. Szőke György
Dr. Dénes Zoltán
Dr. Vastagh Ildikó
Dr. Szabó Edina
Dr. Hacki Tamás
Dr. Jenei Zoltán
Dr. Bereczki Dániel
Dolgozatomban részletesen bemutattam a fiziológiás és patológiás nyelés folyamatát, valamint az abban szerepet játszó anatómiai és neurológiai struktúrákat. Meghatározásra került a neurogén eredetű dysphagia fogalma, továbbá ismertettem azokat a főbb rizikócsoportokat, amelyekben kutatásainkat végeztük. Külön hangsúlyt fektettem a kognitív folyamatok és a nyelészavarok közötti összefüggések bemutatására. Részleteztem a dysphagiák diagnosztikai lehetőségeit, valamint a hagyományos terápiás megközelítéseket, amelyek a mindennapi dysphagia-menedzsment alapját képezik.
A dolgozatban három, általunk végzett vizsgálatot ismertettem neurogén dysphagiás betegcsoportokban. Ezek során elsőként vizsgáltuk az étkezési időt, mint a dysphagia fennállásának lehetséges prediktív faktorát. Emellett elemeztük a neglecttel élő dysphagiás páciensek aspirációs kockázatát, valamint lehetséges terápiás ellátásukat. Végezetül bemutattuk a rehabilitációs osztályon kezelt dysphagiás betegek funkcionális állapotát, aspirációs rizikóját, szájon keresztüli táplálhatóságát és az eszközös vizsgálatok során kapott eredményeket.
Az étkezési idő prediktív szerepét vizsgáló kutatásunk eredményei alapján hazai standard érték határozható meg az elhúzódó étkezés fogalmára vonatkozóan, amely lehetővé teszi a nemzetközi szakirodalomban alkalmazott, eddigi 45 perces határ újraértelmezését. Eredményeink továbbá rámutattak arra, hogy a kognitív diszfunkciók jelenléte nem befolyásolja az étkezési időtartamot, megerősítve azt, hogy a megnyúlt étkezési idő kizárólag a nyelészavar fennállásához köthető, így megbízható jelzőértékkel bír.
A neglect és a dysphagia összefüggéseit vizsgáló kutatásunk rávilágított arra, hogy az akut ellátásban a dysphagia menedzsment fejlesztésre szorul, mivel a dysphagiás betegek csupán felénél indult meg a nyelészavar célzott ellátása. Eredményeink alapján a kérgi lézióval rendelkező, neglectes páciensek is a dysphagiás betegcsoport részét képezik, ezért az agysérült populáció széleskörű dysphagia-szűrése elengedhetetlen. Bár a neglectes betegek nyelészavara az eredmények alapján kevésbé súlyosnak tekinthető, esetükben preventív terápia mindenképpen indokolt, mivel más terápiás beavatkozási lehetőség nem áll rendelkezésre, így kiemelt jelentőségű a körültekintő diagnosztika.
A rehabilitációs osztályon kezelt dysphagiás páciensek vizsgálatának elsődleges gyakorlati jelentősége, hogy a megfelelő dysphagia-menedzsment nem nélkülözheti az eszközös vizsgálatokat, mivel ezek alapvető szerepet játszanak a terápiás beavatkozások, különösen a preventív jellegű étrendi módosítások meghatározásában. További fontos eredmény, hogy a GUSS-H szűrőeljárás nemcsak az agysérült populációban alkalmazható hatékonyan, hanem a gerincvelősérült betegek esetében is. Mivel hazánkban korábban nem jelent meg publikáció a nyelészavar és a gerincvelősérülés összefüggésében, az ezen a területen nyert adatok jelentősen hozzájárulhatnak a klinikai ellátás hatékonyságának növeléséhez.
Összességében dolgozatom elsőként mutatja be átfogóan a hazai neurogén dysphagiás betegpopuláció jellemzőit, és eredményeivel hozzájárulhat a dysphagia-menedzsment minőségének javításához és egységesítéséhez.
