COMPARISON OF DIFFERENT SURGICAL APPORACHES IN TOTAL KNEE ARTHROPLASTY REGARDING THE EARLY POSTOPERATIVE REHABILITATION OUTCOMES
Stubnya Bence Gusztáv
Rácz Károly Klinikai Orvostudományi
Dr. Fekete Andrea
SE Ortopédiai Klinika tanterme
2026-04-16 15:00:00
A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiája és patológiája
Dr. Szőke György
Dr. Bejek Zoltán
Dr. Sallai Imre
Dr. Zahár Ákos
Dr. Poór Gyula
Dr. Hergár Luca
Dr. Flóris István
Az osteoarthrosis a leggyakoribb degeneratív ízületi megbetegedés, amely világszerte folyamatosan növekvő népegészségügyi terheléssel jár. A betegség előrehaladott stádiumában a teljes térdízületi protézis beültetése a leghatékonyabb és definitív kezelési eljárás, amely számottevő fájdalomcsökkentést és funkcionális javulást eredményez. Az elmúlt évtizedekben a beavatkozások száma világszerte dinamikusan emelkedett, és a jelenlegi trendek alapján a jövőben további jelentős növekedés várható, ami az egészségügyi ellátórendszerek számára mind szakmai, mind gazdasági szempontból komoly kihívást jelent.
A teljes térdízületi protézis beültetése során alkalmazott sebészi feltárás módja meghatározó szerepet játszik a posztoperatív kimenetelek alakulásában. A hagyományos medialis parapatellaris feltárás mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak az úgynevezett quadriceps-kímélő megközelítések, különösen a subvastus feltárás. E technikák elsődleges célja az extenzor apparátus integritásának megőrzése, amely hozzájárulhat a gyorsabb funkcionális helyreálláshoz, az alacsonyabb fájdalomszinthez, valamint a rehabilitáció felgyorsulásához.
Jelen értekezés célja a különböző sebészi feltárási technikák összehasonlító vizsgálata volt a korai posztoperatív kimenetelek tekintetében. A kutatás két fő pillérre épült: egyrészt egy klinikai kohorsz elemzésre, másrészt egy szisztematikus irodalmi áttekintésre és hálózat-meta-analízisre. A klinikai vizsgálat során száz primer térdízületi protézis beültetésének adatai kerültek feldolgozásra, egységes műtéti és rehabilitációs protokoll alkalmazása mellett. A vizsgált végpontok közé tartozott a térdízületi mozgásterjedelem, a fájdalom intenzitása, az egyenes lábemelés elérésének ideje, valamint a posztoperatív fájdalomcsillapító igény.
Az eredmények alapján a subvastus feltárás szignifikánsan kedvezőbb korai posztoperatív kimeneteleket biztosított a hagyományos medialis parapatellaris megközelítéshez viszonyítva. A subvastus technikával operált betegek esetében gyorsabb funkcionális helyreállás, nagyobb mozgásterjedelem, alacsonyabb fájdalomértékek, valamint kisebb analgetikumigény volt megfigyelhető. Emellett az egyenes lábemelés elérése is számottevően rövidebb idő alatt valósult meg. A szisztematikus irodalmi áttekintés és hálózat-meta-analízis eredményei megerősítették ezeket a megállapításokat, és rámutattak arra, hogy a quadriceps-kímélő megközelítések – különösen a subvastus és annak minimálinvazív változatai – a korai posztoperatív időszakban következetesen kedvezőbb funkcionális és fájdalomparamétereket eredményeznek.
Összességében megállapítható, hogy a subvastus feltárás biztonságosan alkalmazható, és klinikailag releváns előnyöket biztosít a korai rehabilitáció során. Bár hosszú távon a különbségek mérséklődnek, a korai funkcionális előnyök jelentős hatással lehetnek a betegek életminőségére, valamint az egészségügyi ellátás hatékonyságára. Eredményeink alátámasztják a quadriceps-kímélő sebészi technikák szélesebb körű alkalmazásának indokoltságát, különösen a gyorsított rehabilitációs protokollok kontextusában.
