COMPARISON OF DIFFERENT SURGICAL APPORACHES IN TOTAL KNEE ARTHROPLASTY REGARDING THE EARLY POSTOPERATIVE REHABILITATION OUTCOMES
Stubnya Bence Gusztáv
Clinical Medicine
Dr. Fekete Andrea
SE Ortopédiai Klinika tanterme
2026-04-16 15:00:00
Physiology and Pathology of the Musculoskeletal System
Dr. Szőke György
Dr. Bejek Zoltán
Dr. Sallai Imre
Dr. Zahár Ákos
Dr. Poór Gyula
Dr. Hergár Luca
Dr. Flóris István
Az osteoarthrosis a leggyakoribb degeneratív ízületi megbetegedés, amely világszerte folyamatosan növekvő népegészségügyi terheléssel jár. A betegség előrehaladott stádiumában a teljes térdízületi protézis beültetése a leghatékonyabb és definitív kezelési eljárás, amely számottevő fájdalomcsökkentést és funkcionális javulást eredményez. Az elmúlt évtizedekben a beavatkozások száma világszerte dinamikusan emelkedett, és a jelenlegi trendek alapján a jövőben további jelentős növekedés várható, ami az egészségügyi ellátórendszerek számára mind szakmai, mind gazdasági szempontból komoly kihívást jelent.
A teljes térdízületi protézis beültetése során alkalmazott sebészi feltárás módja meghatározó szerepet játszik a posztoperatív kimenetelek alakulásában. A hagyományos medialis parapatellaris feltárás mellett egyre nagyobb figyelmet kapnak az úgynevezett quadriceps-kímélő megközelítések, különösen a subvastus feltárás. E technikák elsődleges célja az extenzor apparátus integritásának megőrzése, amely hozzájárulhat a gyorsabb funkcionális helyreálláshoz, az alacsonyabb fájdalomszinthez, valamint a rehabilitáció felgyorsulásához.
Jelen értekezés célja a különböző sebészi feltárási technikák összehasonlító vizsgálata volt a korai posztoperatív kimenetelek tekintetében. A kutatás két fő pillérre épült: egyrészt egy klinikai kohorsz elemzésre, másrészt egy szisztematikus irodalmi áttekintésre és hálózat-meta-analízisre. A klinikai vizsgálat során száz primer térdízületi protézis beültetésének adatai kerültek feldolgozásra, egységes műtéti és rehabilitációs protokoll alkalmazása mellett. A vizsgált végpontok közé tartozott a térdízületi mozgásterjedelem, a fájdalom intenzitása, az egyenes lábemelés elérésének ideje, valamint a posztoperatív fájdalomcsillapító igény.
Az eredmények alapján a subvastus feltárás szignifikánsan kedvezőbb korai posztoperatív kimeneteleket biztosított a hagyományos medialis parapatellaris megközelítéshez viszonyítva. A subvastus technikával operált betegek esetében gyorsabb funkcionális helyreállás, nagyobb mozgásterjedelem, alacsonyabb fájdalomértékek, valamint kisebb analgetikumigény volt megfigyelhető. Emellett az egyenes lábemelés elérése is számottevően rövidebb idő alatt valósult meg. A szisztematikus irodalmi áttekintés és hálózat-meta-analízis eredményei megerősítették ezeket a megállapításokat, és rámutattak arra, hogy a quadriceps-kímélő megközelítések – különösen a subvastus és annak minimálinvazív változatai – a korai posztoperatív időszakban következetesen kedvezőbb funkcionális és fájdalomparamétereket eredményeznek.
Összességében megállapítható, hogy a subvastus feltárás biztonságosan alkalmazható, és klinikailag releváns előnyöket biztosít a korai rehabilitáció során. Bár hosszú távon a különbségek mérséklődnek, a korai funkcionális előnyök jelentős hatással lehetnek a betegek életminőségére, valamint az egészségügyi ellátás hatékonyságára. Eredményeink alátámasztják a quadriceps-kímélő sebészi technikák szélesebb körű alkalmazásának indokoltságát, különösen a gyorsított rehabilitációs protokollok kontextusában.
