A COVID–19-HEZ KAPCSOLÓDÓ ISKOLAI LEZÁRÁSOK HATÁSA A SERDÜLŐK KÉPERNYŐHASZNÁLATÁRA, JÓLLÉTÉRE ÉS ÖNÉRTÉKELÉSÉRE: EGY LONGITUDINÁLIS VIZSGÁLAT MAGYARORSZÁGON
Major Dávid
Egészségtudományi Tagozat
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
SE NET Johan Béla előadóterem
2026-04-23 14:00:00
Interdiszciplináris alkalmazott egészségtudományok
Dr. Vingender István
Dr. Terebessy András és Dr. Fazekas-Pongor Vince Tamás
Dr. Kiss Tamás
Dr. Varga Orsolya
Dr. Szabó Dóra
Dr. Horkai Anita
Dr. Tittmann Judit
Jelen disszertáció a Balassagyarmati Egészségnevelő Program keretében gyűjtött adatok másodelemzésén alapul. A disszertáció átfogó célja annak vizsgálata volt, hogy a COVID–19 pandémiához kapcsolódó iskolabezárások miként befolyásolták a magyar serdülők képernyőhasználati szokásainak, pszichológiai jóllétének és önértékelésének időbeli alakulását, valamint hogy ebben milyen szerepet játszott a családszerkezet és a családon belüli kommunikáció minősége. Az elemzésbe két kilencedik osztályos kohorszot vontunk be Balassagyarmat öt középiskolájából. A pandémia előtti csoport 227 főből, a lockdown 250 főből állt. A longitudinális változások vizsgálatára lineáris vegyes modelleket használtunk nem szerint stratifikálva. Eredményeink azt mutatták, hogy a COVID–19-hez kapcsolódó iskolabezárások átalakították a serdülők képernyőhasználati mintázatait és a pandémiamentes életkori trendeket. A járvány idején a fiúknál nőtt a teljes képernyőidő és annak egyes elemire fordított idő. Az iskolabezárások által érintett lányoknál is nőtt a teljes képernyőidő és az egyes tevékenységre fordított idő, kivéve a játékkal töltött képernyőidő. A jóllét kapcsán a pandémia alatt kevésbé markáns csökkenés volt megfigyelhető mindkét nemnél, szemben a pandémia előtti jelentős visszaeséssel. A poszt hoc elemzés kimutatta, hogy a WHO-5 Jóllét Index tételi közül csak a 4. tétel mutatott szignifikáns különbséget a csoportok között. Ezért megvizsgáltuk a 4. tétel kiindulási pontszáma és csoportstátusz kölcsönhatását az idő függvényében. Azoknál, akiknek alacsony volt a 4. tételre adott kiindulási pontszám (ébredéskor kevésbé érezték magukat frissnek és élénknek), a jóllét jelentősen javult a pandémia ideje alatt. A fiúk önértékelésének változásában a két kohorsz között nem volt különbség. Azonban lányok esetén azoknál, akik a lockdown csoportba tartoztak, az önértékelés szignifikánsan emelkedett a pandémia előtti csoporthoz képest. Tanulmányunk az első longitudinális elemzés, amely a magyar serdülők képernyőidő-használatát, jóllétét és önértékelését vizsgálta a COVID-19-járvány ideje alatt. Eredményeink alátámasztják, hogy a pandémia alatt jelentősen nőtt a serdülők képernyőideje, valamint, hogy a képernyőidő értékelése során nem elegendő a mennyiségre fókuszálni, hanem a használat minősége és kontextusa is lényeges. A jóllét és az önértékelés nem csökkent általánosan a pandémia idején, ami felhívja a figyelmet további vizsgálatok végzésére, hogy feltárhassuk azokat a lehetséges védő tényezőket, amelyek akár pandémiamentes időszakban is alkalmazhatók. A családi struktúra és a családi kommunikáció fontos szerepet játszik a serdülők képernyőidő-használatában, jóllétében és önértékelésében, ezért az egészségfejlesztési stratégiáknak ezt is figyelembe kell venniük.
