Az egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése
Dr. Pethesné Dávid Beáta
Dr.Hegedűs Katalin,Dr.Tóth Pál Péter
Dr. Török Gábor Pál
Dr. Papp Richárd
Dr. Kovács Gábor
Dr. Némethné Dr. Gradvohl Edina
Dr. Zelena András
A disszertáció az életvégi spiritualitás és méltóság multidimenzionális vizsgálatát mutatja be három, egymással összefüggő, mégis önálló kvalitatív kutatáson át. A vizsgálatok középpontjában a méltóság és a spiritualitás viszonya, valamint gyakorlati jelentősége állt az életvégi ellátásban.
Az első kutatás fókuszcsoportos módszerrel az életvéggel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek attitűdjeit és tapasztalatait tárta fel. A résztvevők hangsúlyozták a spirituális ellátás fontosságát és rámutattak annak képzési és intézményi hiányosságaira. A spiritualitást nem vallási, hanem egzisztenciális és kapcsolati dimenzióban értelmezték, hangsúlyozva az autonómia, a terhek letétele, a remény, a hit és a megbékélés jelentőségét.
A második kutatásban idős, krónikus betegek - részben a méltóságterápia kérdésein alapuló - mélyinterjúi alapján vizsgáltam a spiritualitást. Az interjúk rávilágítottak arra, hogy az egyéni életút és a kulturális környezet is jelentősen befolyásolja a spiritualitás megtapasztalását. Az MI (ChatGPT 4.0) elemző eszközként történő bevonása új módszertani távlatokat nyitott, azonban az eredmények azt mutatták, hogy bizonyos kulturális jelentéstartalmakat nem képes felismerni. A hibrid kódolás tehát hasznosnak bizonyult, de nem helyettesítheti az emberi kódolót a spirituális tartalmak elemzésében, mindemellett használata közben figyelembe kell venni a legújabb etikai irányelveket.
A harmadik kutatás a méltóságterápia magyarországi adaptációját és tréningprogramjának fejlesztését mutatta be. Rávilágított a méltóságmegőrző szemlélt kialakításához szükséges multidimenzionális attitűd fontosságára. A pilot tréning és az akkreditált képzések tapasztalatai megerősítették, hogy a méltóságmegőrző gondozás tanulható és fejleszthető kompetencia, amely a spirituális és pszichoszociális ellátás fontos részét képezi.
A három kutatás együttesen azt mutatja, hogy a spiritualitás az életvégi méltóság megőrzésének egyik alappillére. A szakirodalom alátámasztja, hogy a betegek részéről javítja az életminőséget, míg az ellátók esetében védőfaktorként szolgálhat a kiégés ellen.
A disszertáció eredményei hozzájárulnak a hazai életvégi ellátás szemléletformálásához, a spirituális dimenzió hangsúlyosabb integrálásához és egy humánusabb, méltóságmegőrző ellátás kultúrájának megerősítéséhez.
