Physiotherapy-based exercise intervention in infertility care for women with diminished ovarian reserve
Kovács Barbara Petra
KÁROLY RÁCZ CONSERVATIVE MEDICINE PROGRAM
Dr. Fekete Andrea
Kutatásmenedzsment Munkacsoport (KMMCS) iroda (1085, Budapest, Üllői út 22., a Selye János Kollégium első emelete).
2026-04-29 14:00:00
Anyagcsere betegségek
Dr. Lakatos Péter
Dr. Várbíró Szabolcs
Dr. Szendrői Attila
Dr. Lakatos Enikő
Dr. Bánhidy Ferenc
Dr. Kósa János
Dr. Végh György
A meddőség világszerte a párok mintegy 15–17%-át érinti, amelynek egyik jelentős oka a csökkent petefészek-tartalék (diminished ovarian reserve, DOR), amelynek jelenleg nincs széles körben elfogadott, hatékony kezelése. Az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányul a reproduktív egészséget befolyásoló életmódbeli tényezőkre, amelyek módosítható hatásként szerepet játszhatnak a termékenység alakulásában.
Jelen disszertáció egy strukturált, felügyelt, fizioterápiás mozgásprogramot mutat be, amely orális antioxidáns kiegészítéssel kombinálva, interdiszciplináris támogató beavatkozásként került kidolgozásra a csökkent petefészek-tartalékkal diagnosztizált nők petefészek-működésének javítása céljából.
A vizsgálatban a kombinált intervencióban részesülő csoportban szignifikáns AMH-szint-emelkedést, valamint szignifikánsan magasabb spontán teherbeesési arányt figyeltünk meg a kontrollcsoporthoz képest. A bazális FSH-szintek csökkenő tendenciát mutattak, bár ez a változás nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét.
Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a kedvező hatások hátterében több tényező együttes érvényesülése állhat, többek között a kismedencei keringés javulása, a neuromuszkuláris működés optimalizálása, a pszichés stressz csökkenése, valamint az oxidatív egyensúly kedvező befolyásolása.
Az alkalmazott intervenció biztonságosnak, jól kivitelezhetőnek és jól tolerálhatónak bizonyult, ami alátámasztja klinikai relevanciáját olyan betegek esetében, akik számára korlátozottak a terápiás lehetőségek. Bár a vizsgálat viszonylag alacsony elemszáma és rövid követési ideje korlátozza az eredmények szélesebb körű értelmezhetőségét, az eredmények előzetes bizonyítékként szolgálnak a fizioterápiás mozgásprogram reproduktív egészségben betöltött szerepére.
A jövőbeni kutatásokban nagyobb mintaszám és hosszabb követési idő szükséges az eredmények megerősítéséhez, a hatásmechanizmusok pontosabb feltárásához, valamint az intervenciós protokollok további optimalizálásához.
Összességében a dolgozat rámutat arra, hogy a felügyelt, fizioterápiás mozgásprogram nem invazív, jól integrálható kiegészítő eleme lehet a csökkent petefészek-tartalékkal élő nők komplex, reprodukciós ellátásának.
