Modulation of Motor Network Dynamics by Subthalamic Stimulation in Parkinson’s Disease
Berki Ádám József
János Szentágothai Neurosciences Division
Dr. Bereczki Dániel
SE Neurológiai és Pszichiátriai Klinika közös tanterme
2026-10-12 13:00:00
Clinical Neurological Research
Dr. Kovács Tibor
Dr. Tamás Gertrúd
Dr. Hajnal Boglárka Zsófia
Dr. Juhász Annamária
Dr. Unoka Zsolt
Dr. Böjti Péter Pál
Dr. Valálik István
A Parkinson-kórban alkalmazott kétoldali szubtalamikus mélyagyi stimuláció (deep brain stimulation, DBS) hatása a motoros hálózat dinamikájára még nem teljesen feltárt. A bradikinézia súlyosságát jelző biomarkerek azonosítása kulcsfontosságú lépés az adaptív DBS kifejlesztésében, amely tovább javíthatja a szubtalamikus magot célzó funkcionális idegsebészeti kezelésben részesülő, előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek életminőségét.
Szubtalamikus stimulációval kezelt Parkinson-kórban szenvedő betegeket vizsgáltunk 64 csatornás elektroenkefalográfiával, miközben a betegek összetett mozgásokat végeztek a súlyosabb fokban érintett kezükkel. Azt elemeztük, hogyan befolyásolja a kortiko-szubkortikális hálózat aktivitását a stimuláció intenzitásának módosítása séma szerinti és szabadon végzett spirálrajzolás során.
Az eredmények azt mutatták, hogy a stimuláció intenzitásának növelése fokozatosan csökkentette a kóros, magas beta-frekvenciatartományba (21–30 Hz) eső kapcsolatokat a szubtalamikus mag és a motoros kérgi területek, többek között a primer motoros kéreg, a szupplementer motoros area és a premotoros kéreg között. Ezzel egyidejűleg a szubtalamikus stimuláció fokozta a magas gamma-frekvenciatartományba (61–100 Hz) tartozó koherenciát a primer motoros kéreg és a premotoros területek között, ami a kóros motoros hálózati aktivitás fiziológiás aktivitás irányába történő eltolódására utal. Vizsgálatunk elsőként mutatja ki, hogy a hiperdirekt pálya mentén a stimuláció által kiváltott magas beta koherencia változásai kétirányúak.
A stimuláció intenzitásának növelése dózisfüggő módon növelte a spirálrajzolás sebességét mind a séma szerint rajzolt, mind pedig a szabadon rajzolt spirálok esetében. Ezzel egy időben a stimuláció intenzitásának növelése csökkentette a beta-sáv aktivitását és erősítette a gamma-oszcillációkat mind a szubtalamikus magban, mind a motoros kéregterületeken, alátámasztva azt a korábbi felvetést, miszerint a hatékony DBS a motoros hálózatot a kóros beta-szinkronizációból egy prokinetikus gamma-aktivitás felé tolja el. A primer motoros kérget is magában foglaló hálózatok magas beta- és magas gamma-oszcillációi jelezték előre a legpontosabban a spontán rajzolt spirálok esetében a rajzolás sebességének javulását, kiemelve ezek jelentőségét mint a bradikinézia súlyosságának és a kezelésre adott válasz potenciális biomarkerei.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szubtalamikus és kérgi aktivitás együttes monitorozása előrelépés lehet az adaptív DBS kialakításában. Eredményeink támogatják az integrált, több agyterület egyidejű mérésén alapuló megközelítések fejlesztését, amelyek célja a megbízható, tünetspecifikus biomarkerek azonosítása Parkinson-kórban. Ugyanakkor nagyobb betegszámú vizsgálatokra és helyi mezőpotenciál-méréseken alapuló vizsgálatokra van szükség eredményeink megerősítéséhez.
