Course database

Az idősellátás szükségleti és humán működési dimenzióinak empirikus vizsgálata: kognitív sérülékenység és gondozói terhelés

hungarian

Kiss Hedvig

Health Sciences

Dr. Nagy Zoltán Zsolt

Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, 1.07 terem

2026-11-05 12:00:00

Interdisciplinary applied health sciences

Dr. Dr. Vingender István

Dr.Takács Péter Dr.Balogh Zoltán,

Dr. Hidasi Zoltán

Dr. Papp Katalin

Dr. Nagy Zoltán Zsolt

Dr. Tóth Tímea

Dr. Czibere Károly

A demencia a 21. század egyik legjelentősebb népegészségügyi és társadalompolitikai kihívása, amely a népesség öregedésével párhuzamosan egyre növekvő terhet ró az egészségügyi és szociális ellátórendszerekre. A kognitív hanyatlással járó állapotok nem csupán az érintett egyének életminőségét csökkentik, hanem jelentős terhelést jelentenek a családtagok, informális gondozók, valamint a formális ellátórendszerben dolgozó szakemberek számára is. A demencia komplex jelenség, amely egyszerre értelmezhető klinikai, társadalmi, gazdasági és intézményi problémaként, ezért vizsgálata transzdiszciplináris megközelítést igényel. A disszertáció célja kettős volt. Egyrészt az időbeli orientáció populációs mintázatainak vizsgálata révén feltárni, hogy az orientációs teljesítmény milyen kapcsolatban áll az életkorral, az iskolai végzettséggel, a nemmel és az országos kontextussal. Másrészt az intézményi demenciaellátásban dolgozó gondozók körében elemezni a kiégés jelenségét, különös tekintettel a munkaterhelésre, a szervezeti környezetre és a pszichés jóllétre. A kutatás empirikus része két keresztmetszeti vizsgálatra épült. A populációs adatfelvétel során kérdőíves módszerrel kerültek feltárásra a kognitív sérülékenységgel összefüggő társadalmi-demográfiai tényezők, életmódbeli sajátosságok és egészségi állapotmutatók. A második vizsgálat az intézményi gondozók körében történt, standardizált mérőeszközök alkalmazásával, amelyek a kiégés különböző dimenzióit, a munkakörnyezet jellemzőit és a szakmai terhelést vizsgálták. Az adatok feldolgozása leíró statisztikai, összefüggés-vizsgálati és összehasonlító elemzésekkel történt. A módszertani megfontolások során figyelembevételre kerültek a keresztmetszeti designból és az önbeszámolós adatfelvételből fakadó korlátok is. Az eredmények azt mutatták, hogy az időbeli orientációs teljesítmény szignifikáns kapcsolatban állt az életkorral, az iskolai végzettséggel és az országos kontextussal. Ezek az összefüggések populációs szintű kognitív teljesítménykülönbségekként értelmezhetők, és nem tekinthetők önmagukban kognitív sérülékenység vagy demenciakockázat közvetlen mérésének. A gondozói kiégés vizsgálata kimutatta, hogy az intézményi demenciaellátásban dolgozók körében jelentős pszichés megterhelés tapasztalható. A magas munkaterhelés, a munkaerőhiány, a korlátozott szervezeti támogatás és az érzelmileg megterhelő munkakörnyezet növelte a kiégés kockázatát. Ugyanakkor védőfaktorként jelent meg a támogató vezetői kultúra, a teammunka, a megfelelő képzés és a szakmai megbecsülés. Az eredmények azt is jelezték, hogy a demenciagondozói specializált képzés hiánya növelheti a bizonytalanságot és a stressz-szintet, míg a célzott kompetenciafejlesztés hozzájárulhat a dolgozói jólléthez és az ellátás minőségéhez. A kutatás következtetése szerint a demencia nem tekinthető pusztán egészségügyi problémának, hanem a társadalmi reziliencia, az intézményi alkalmazkodóképesség és a humánerőforrás-politika egyik meghatározó próbatétele a 21. században. A demenciaellátás jövőbeni fejlesztése során egyszerre szükséges figyelembe venni a népesség öregedéséből fakadó szükségleteket, a prevenció és korai felismerés lehetőségeit, valamint az ellátórendszerben dolgozó szakemberek terhelését és megtartását. A fenntartható demenciaellátás alapja az integrált egészségügyi és szociális szemlélet, a gondozók képzésének megerősítése, a családok támogatása és a hosszú távú stratégiai tervezés. Összességében a disszertáció hozzájárul a demenciával kapcsolatos tudományos ismeretek bővítéséhez azáltal, hogy a probléma populációs és intézményi dimenzióit egységes elemzési keretben vizsgálja. Eredményei gyakorlati szempontból is hasznosíthatók az egészségpolitikai döntéshozatal, a szolgáltatástervezés és a képzési programok fejlesztése során. A demencia kezelésének minősége végső soron annak mutatója, hogy egy társadalom mennyire képes méltósággal és felelősséggel viszonyulni sérülékeny tagjaihoz.