A STROKE ÉS AZ ELHÍZÁS TERHE MAGYARORSZÁGON: Epidemiológiai, kardiometabolikus és egészség-gazdaságtani megközelítések
magyar
Jarecsny Tamás
Egészségtudományi Tagozat
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
NET 21.emelet Johan Béla konferencia terem
2026-12-03 10:00:00
Klinikai és összehasonlító egészségtudományok
Dr. Nagy Zoltán Zsolt
Dr. Fekete Mónika
Dr. Böjti Péter Pál
Dr. Kis János
Dr. Vastagh Ildikó
Dr. Bokor Magdolna
Dr. Kapás István
A stroke világszerte a halálozás és a tartós rokkantság egyik vezető oka. Kialakulásában jelentős szerepet játszanak a módosítható kardiometabolikus kockázati tényezők. Ezek közé tartozik a túlsúly és az elhízás, amelyek közvetlenül, valamint a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel és az érelmeszesedéssel összefüggésben is növelik a stroke kockázatát. A testtömegindex (BMI) továbbra is a tápláltsági állapot népességszintű felmérésének egyik alapvető eszköze, ám nem ad képet a testösszetételről és a zsírszövet eloszlásáról. Ez indokolja az olyan kiegészítő módszerek vizsgálatát, mint a bioelektromos impedanciaanalízis (BIA).
Magyarországon a túlsúly és az elhízás kiemelkedően gyakori, és a hozzájuk kapcsolódó kardiometabolikus betegségek, valamint a stroke jelentős népegészségügyi terhet jelentenek. A disszertáció epidemiológiai, egészséggazdaságtani és statisztikai módszerekkel vizsgálta ezeket az összefüggéseket a hazai lakosság körében. Az eredmények a túlsúly és az elhízás magas gyakoriságát mutatták. A modellezés alapján a többlettesttömeg a stroke-hoz kapcsolódó gazdasági teher számottevő hányadával hozható összefüggésbe.
Az elemzések szerint a BMI korlátai ellenére egyszerű és jól alkalmazható első vonalbeli szűrőmutatónak bizonyult a vizsgált kardiometabolikus rizikófaktorok esetében. A BMI és a testösszetételi paraméterek között ugyanakkor nemlineáris összefüggéseket találtunk. Ez arra utal, hogy azonos BMI mellett eltérő testösszetétel és kardiometabolikus kockázati profil is előfordulhat, különösen a köztes BMI-tartományokban. A testösszetételi paraméterek a keresztmetszeti elemzésekben összességében nem bizonyultak jobbnak a BMI-nél a kardiometabolikus rizikófaktorok elkülönítésében, bár egyes alcsoportokban különbségek mutatkoztak.
Több kardiometabolikus rizikófaktor gyakorisága már a hagyományos BMI-határértékek elérése előtt emelkedni kezdett, különösen a nők körében. Az így azonosított, nemenként eltérő kockázatemelkedési tartományok fontosak lehetnek a korai kockázatfelismerés szempontjából, de további vizsgálatot igényelnek, és nem tekinthetők új diagnosztikus határértékeknek. A disszertáció eredményei alapján a BMI lecserélése helyett annak árnyaltabb értelmezése, valamint a testösszetételi vizsgálatok célzott alkalmazása járulhat hozzá a hatékonyabb és fenntarthatóbb stroke-prevencióhoz.