Védés megtekintése

Védés megtekintése

 
A CYP2B6 genotípus alapú fenotípus becslés és alkalmazhatósága ciklofoszfamiddal kezelt neuroblasztóma betegeknél
Varga Katalin Szilvia
Gyógyszertudományok
Dr. Zelkó Romána
HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, Nagyelőadó terem
2024-04-02 10:00:00
Experimentális és klinikai farmakológia
Dr. Szökő Éva
Dr. Monostory Katalin
Dr. Tamási Viola
Dr. Szeltner Zoltán
Dr. Tábi Tamás
Dr. Zelles Tibor
Dr. Apáti Ágota
A CYP2B6 számos, klinikailag is jelentős hatóanyag metabolizmusát katalizálja, így a daganatellenes ciklofoszfamid alkilálószerét, melyet többek között a neuroblasztóma daganatos megbetegedés terápiájában alkalmaznak. A CYP enzimek genetikai variabilitásának jelentős szerepe van a gyógyszer-metabolizmus egyének között megfigyelhető eltéréseiben; ugyanakkor a CYP fenotípus átmenetileg megváltozhat fenokonvertáló nem-genetikai tényezők (pl. gyógyszeres terápia, életkor, nem, ko-morbiditások) hatására. Humán májszövet minták felhasználásával összefüggést kerestünk a CYP2B6 kaukázusi populációban leggyakoribb genetikai változatai, valamint a donorok kórtörténetében rögzített nem-genetikai tényezők és a máj CYP2B6 fenotípusa között. PCR-alapú kétlépéses módszert fejlesztettünk az egyik leggyakoribb CYP2B6 polimorfizmus (g.18053A>G) meghatározására. A májszövet minták CYP2B6 genetikai variabilitása a májminták S-mefenitoin N-demetiláz aktivitásának, illetve mRNS expressziójának közel harmadát magyarázta, míg a minták további harmadánál fenokonverziós tényezők (CYP2B6 indukálószer és gátlószer terápia, amoxillin+klavulánsav terápia, krónikus alkoholfogyasztás) indokolták a megváltozott fenotípust. Így megállapítható, hogy a CYP2B6 genotípus alapú fenotípus becslés csak korlátok között alkalmazható a klinikai gyakorlatban. Neuroblasztómával kezelt gyermekeknél a ciklofoszfamid terápiát követően kialakuló súlyos hematotoxicitás (limfopénia, trombocitopénia és monocitopénia) és enyhe májfunkció romlás szignifikáns összefüggést mutatott a betegek CYP2B6 genotípusa alapján megállapított fenotípusával. Ugyanakkor a vesefunkció romlás és a húgyhólyag toxicitás (haemorrhagiás cistitis) megjelenése nem mutatott kapcsolatot a CYP2B6 genotípussal. A ciklofoszfamid terápia hatékonyságát szignifikánsan befolyásolta a betegek életkora és neme, azonban a CYP2B6 vagy CYP2C19 metabolizáló képesség hatását nem sikerült igazolni. Eredményeink alapján a ciklofoszfamiddal kezelt betegek CYP2B6 genotípusának ismeretében tervezhető a mellékhatások súlyosságának enyhítését célzó kiegészítő terápia a klinikai gyakorlatban. A CYP2B6 genotípus alapú fenotípus becslés a fenokonverziós tényezők figyelembe vételével hozzájárulhat a személyre szabott ciklofoszfamid terápia kialakításához és a mellékhatás kockázat csökkentéséhez.