A CXCL12 kemokin és receptorának (CXCR4) szerepe az utóbélhez asszociált szövetekben zajló sejtvándorlási folyamatokban
Gáspár-Halasy Viktória
Molekuláris Orvostudományok
Dr. Enyedi Péter
Általános Orvostudományi Kar Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Huzella-tanterem
2024-11-22 14:00:00
Embryológia, elméleti, kísérletes és klinikai fejlődésbiológia
Dr. Nagy Nándor
Dr. Nagy Nándor
Dr. Tőkés Anna-Mária
Sótiné Dr. Bagyánszki Mária
Dr. Mócsai Attila
Dr. Tóth Zsuzsanna Emese
Dr. Heinzlmann Andrea
A CXCL12 kemokin és receptorának (CXCR4) esszenciális szerepét számos sejttípus vándorlásában leírták. Ezek a molekulák irányítják a lymphocyták, a cranialis- és cardialis ganglionléc sejtek migrációját, részt vesznek az axon növekedésben, de a bélidegrendszert létrehozó cervicalis- és lumbo-sacralis ganglionléc sejtek vándorlásában betöltött szerepére csak indirekt bizonyítékok, feltételezések vannak. Csirke embryokban írták le először a bélidegrendszer ganglionléc eredetét, amelyekhez a perifériás ganglionokból származó külső idegrostok kapcsolódnak. Az emlősökben és a madarakban egyaránt megtalálható plexus pelvicus, valamint a madárspecifikus Remak-ganglion a lumbo-sacralis ganglionlécből származnak és a distalis bélszakasz extrinsic beidegzését biztosítják, de a fejlődésüket szabályozó molekuláris mechanizmusok nem ismertek.
Immunfluoreszcens elemzéseink alapján a CXCR4 receptor nem vesz részt a velőcsőből kilépő bélidegrendszert kialakító ganglionléc sejtek bél irányú kolonizációjában, de a CXCR4 specifikusan a Remak-ganglion és a plexus pelvicus idegrostjaiban expresszálódik, míg a CXCL12 az utóbél mesenchymájában és a belső neurális plexusokban mutatható ki. In vitro és ex vivo függesztett szervtenyészetekkel, valamint szövetrekombinációs és mikrogyöngy implantációs kísérletekkel vizsgáltuk a CXCR4 és a CXCL12 molekulák szerepét az utóbél idegrendszerének fejlődésében. Kimutattuk, hogy a CXCL12 fokozott expressziója megnövekedett Remak-ganglion eredetű axonális projekciót eredményez, míg a jelátvitel gátlása megzavarja az extrinsic idegrostok bél irányú növekedését. Eredményeink fontos információkkal szolgálnak a Hirschspung-kór (az 1:5000 előfordulású veleszületett neurointesztinális betegség) patogenezisének megértéséhez, ahol a distalis bélszakasz belső- és a külső innervációja is egyaránt érintett. A bélidegrendszert célzó vizsgálataink mellett kimutattuk, hogy a csirke embryoban az utóbélhez kapcsolódó primer nyirokszerv, a bursa Fabricii B-sejt kolonizációs folyamataiban is nélkülözhetetlen a CXCR4-CXCL12 jelátvitel. A CXCR4-CXCL12 sejtvándorlást irányító központi szerepe rávilágít az utóbélhez asszociált különböző szervek embryonális fejlődésének térben és időben szétválasztott precíz szabályozásának jelentőségére.
