CLINICAL NEUROANATOMY OF THE SUBTHALAMIC AND SEPTAL REGION CONSIDERING THEIR ROLE IN DEEP BRAIN STIMULATION
Mészáros Cintia
Elméleti és Transzlációs Orvostudományi Tagozat
Dr. Kellermayer Miklós
SE Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet könyvtára
2024-12-17 13:00:00
Alapkutatások klinikai alkalmazása
Dr. Vásárhelyi Barna
Dr. Bárány László
Dr. Kozák Lajos Rudolf
Dr. Gaszner Balázs
Dr. Réthelyi János
Dr. Tamás Gertrúd
Dr. Valálik István
Jelen dolgozatban két, a mély agyi stimuláció szempontjából fontos régió került bemutatásra rostpreparáció és szövettani validálás segítségével.
A mély agyi stimuláció lehetővé teszi különböző agyterületek bizonyos funkcióinak reverzibilis modulálását. Az elektródák biztonságos és hatékony beültetéséhez elengedhetetlen a célrégiók pontos anatómiai ismerete. A jelenleg leggyakrabban, elsősorban Parkinson-kórban szenvedő betegekben stimulált agyterület a nucleus subthalamicus. Ezt a magot azonban számos rostköteg veszi körül, melyeknek szintén szerepe lehet a terápiás és/vagy mellékhatások kialakulásában.
Az egyik ilyen rostköteg – MR-traktográfiás tanulmányok alapján – a medialis előagyi köteg, amelyet a nucleus subthalamicus stimulációja során esetenként fellépő hipomániás mellékhatás kialakulásáért tettek felelőssé. Bár ez a rostköteg rágcsálókban gazdagon tanulmányozott, az emberi agyban való lefutásáról jelenleg is csak feltételezéseink vannak. A traktográfiával leírt medialis előagyi köteg a dolgozat eredményei alapján a traktográfia limitációiból eredő álpozitív köteg, amelyet anatómiailag valójában az ansa lenticularis, a fasciculus lenticularis és a capsula interna elülső szárának rostjai alkotnak.
Ennek ellenére a medialis előagyi köteg superolateralis szára ígéretes mély agyi stimulációs célpontként jelent meg az elmúlt évtizedben, amely a dolgozat eredményei alapján valójában az ansa lenticularis stimulációjának felel meg a prerubralis régióban, a terápiás hatás pedig valószínűleg a hozzá csatlakozó monoaminerg rostok, valamint a nucleus subthalamicus medialis, limbicus részének ko-aktivációjából ered.
Míg a subthalamicus régió struktúrái relatív hosszú ideje stimulációs célpontként szolgálnak, a dolgozatban szintén vizsgált septalis régió, annak is elsősorban a medialis részének terápiás célú ingerlése jelenleg csak állatkísérletek formájában történik, de biztató eredményekkel. Emiatt várható, hogy a jövőben ez a terület is bekerül a humán orvoslásban stimulációs kezelésre jóváhagyott célrégiók közé, amelynek megtervezéséhez és kivitelezéséhez a dolgozatban bemutatott topográfiai anatómiai ismeretek biztosan hasznosak lesznek.
