A földrajzi mobilitás haszna és ára. A Magyarországon élő roma csoportok földrajzi mobilitási mintázatai a mentális egészség, szocioökonómiai státusz es személyes kapcsolathálózati struktúra vonatkozásában
Ember Zsolt
Mentális Egészségtudományok
Dr. Bagdy György
NET fsz. 81-es terem
2025-02-17 13:00:00
Az egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése
Dr. Pethesné Dávid Beáta
Dr. Pethesné Dávid Beáta és Dr. Huszti Éva
Dr. Vingender István
Dr. Szabóné Dr. Kármán Judit
Dr. Rosivall László
Dr. Némethné Dr. Gradvohl Edina
Dr. Czibere Ibolya
A földrajzi mobilitás, a tartós helyváltoztatás (költözés) számos kockázatot rejt magában. Ide sorolhatjuk a társas támogatás elvesztését, meglazulását, az új környezetbe való beilleszke-dési nehézségeket, a munkanélküliség miatti marginalizációt, az alacsony közösségi kontrollt és a lakókörnyezeti szegénységet. A migráció bizonytalansága krízishelyzetet teremt az egyének életében, ami negatívan hathat a mentális egészségre is. (Hautzinger et al., 2014)
A mobilitással járó veszélyek hatványozottan jelentkezhetnek hátrányos helyzetű társa-dalmi csoportok esetében. Magyarországon ilyen társadalmi csoport a roma populáció, mely semmilyen szempontból sem alkot egységes csoportot sehol a világon: csoportjaik nyelvi, törté-nelmi, kulturális, foglalkozás- és attitűdbeli téren egyaránt különböznek egymástól (Formoso, 2000; Piasere, 2000). A roma emberek kedvezőtlen társadalmi - gazdasági - egészségügyi hely-zete (Forray, 2013; Szabóné, 2008, 2018; Bernát, 2019; KSH, 2021), és a földrajzi mobilitás veszélyei miatt fontos, hogy ezen a területen is megbízható ismeretek álljanak rendelkezésünkre velük kapcsolatban. Ez annál is fontosabb, mert földrajzi mobilitásukat mindig is sajátos voná-sok jellemezték, melyek a Vasfüggöny aláhullása után Nyugat-Európában teljesen mások vol-tak, mint Kelet-Európában. Nyugaton a roma emberek közösségeinek mobilitását alapvetően az új, szabadon hagyott gazdasági niche keresése és a benne rejlő gazdasági lehetőségek kihaszná-lása határozta meg, mely folyamat a mobilitás által létfenntartásuk alapvető stratégiája volt. (Pia-sere, 2000) Magyarországon az 1961-es Párthatározat törvényi erejű kulturális- nyelvi- foglal-kozási asszimilációs programot hirdetett meg, betagolva a roma embereket az ipari gyári munkás életrendbe, kényszerítve a letelepedésüket, s így megfosztva őket addigi túlélési stratégiáiktól (Hajnáczky, 2013; Elekes, 2017).
Kutatásom újszerűségét az adja, hogy a magyarországi, három legnagyobb romacsoport, a romungró, az oláh és a beás csoportok földrajzi mobilitását (a múltbéli költözéssel és a költö-zési szándékkal kapcsolatban) vizsgáltam a szocioökonómiai státusz, a mentális egészség és a kapcsolathálózat vonatkozásában egy országos mintán. Az eredmények alapján szignifikáns különbségek mutathatók ki a költözöttek és a nem költözöttek kapcsolatrendszere között, illetve megállapítható, hogy a költözési szándékot (a romacsoportok körében eltérésekkel) a kapcsolat-rendszer mellett a mentális egészség és a gazdasági helyzet is szignifikánsan befolyásolja.
