INVESTIGATION OF SPATIAL AND TEMPORAL HETEROGENEITY IN THE GENETIC BACKGROUND OF GERMINAL CENTER LYMPHOMAS
Bátai Bence
Patológiai tudományok
Dr. Matolcsy András
1st Department of Pathology and Experimental Cancer Research, Lajos Arányi lecture hall
2025-02-06 15:00:00
Onkológia
Dr. Bödör Csaba
Dr. Bödör Csaba
Dr. Wiener Zoltán
Dr. Magyari Ferenc
Dr. Szabó Dóra
Dr. Lotz Gábor
Dr. Pankotai Tibor
A centrum germinativum eredetű B-sejtes limfómák a leggyakoribb hematológiai malignitások közé tartoznak. A disszertációmhoz kapcsolódó kutatásokban két indolens B-sejtes limfóma, a primer cutan follikuláris centrum limfóma (PCFCL) és a follikuláris limfóma (FL) genetikai hátterének vizsgálatát tűztük ki célul. Mindkét limfómát lassú progresszió és az elsővonalbeli kezeléssel elérhető hosszú távú remisszió jellemzi, ugyanakkor a betegek többségénél a betegség kiújul, és a egy részüknél a kórkép kifejezetten kedvezőtlen prognózissal társul. Utóbbi előrejelzése a megbízható prognosztikus és prediktív biomarkerek hiánya miatt jelentős nehézséget jelent a mindennapi klinikai döntéshozatalban.
Összesen 227 PCFCL-es és FL-es betegektől származó mintát vizsgáltunk három különböző kutatási projekt keretében. Célunk volt a TNFRSF14 és az EZH2 mutációk szerepének vizsgálata a PCFCL patogenezisében, valamint a sekély teljes genom szekvenálással (lcWGS) történő genom-szintű kópiaszám profilozás PCFCL-es betegek esetében új diagnosztikus és prognosztikus biomarkerek azonosítása érdekében. Célunk volt továbbá a keringő tumor DNS (ctDNS) analízis alkalmazhatóságának vizsgálata, valamint ennek segítségével a betegség térbeli genetikai heterogenitásának feltárása FL-ben.
A tanulmány eredményei bővítik a PCFCL genetikai hátteréről szerzett ismereteinket. Az esetek egy részében először azonosítottuk a TNFRSF14 gén szomatikus mutációit és/vagy az 1p36 régió delécióját. Eredményeink alapján a PCFCL kópiaszám profilja csak kismértékben különbözik az FL-étől, figyelemre méltó kivétel a 18q amplifikációk ritkább előfordulása, beleértve a BCL2 lókuszt tartalmazó 18q21.33 alsávot is. Ez tovább hangsúlyozza a BCL2 eltérések vizsgálatának jelentőségét a PCFCL és az FL szekunder bőr érintettségének differenciáldiagnosztikája során. Eredményeink arra utalnak, hogy a betegség távoli terjedését mutató betegeknél nagyobb a genomiális instabilitás, továbbá a 2p16.3-p15 amplifikációk a jövőben korai prognosztikus markerként szolgálhatnak a betegség távoli terjedésének előrejelzésében.
Relabáló/refrakter FL-es betegek esetében átfogó genetikai profilozást végeztünk egy időpontból származó, valamint a kórlefolyás során vett ctDNS és szöveti DNS mintákon. Ennek segítségével megfigyeltük a variánsok térbeli kompartmentalizációját, beleértve a betegség kiújulásához vezető, térbeli heterogenitást mutató szubklónokat is, és vizsgáltuk a ctDNS elemzés potenciális hasznosságát az FL rizikóbecslése során.
Eredményeink kibővítik a B-sejtes indolens limfómák genetikai hátteréről és evolúciójáról rendelkezésre álló szakirodalmi adatokat és a modern molekuláris mintavételi eljárások és vizsgálómódszerek alkalmazásával új perspektívákat nyitnak ezen betegségek kutatásában.
