A szürkehályog-műtét a leggyakrabban végzett sebészeti eljárás világszerte, ezért a szövődmények részletes elemzése elengedhetetlen a klinikai gyakorlat szempontjából. Munkám három vizsgálatot foglalt magában, amelyek közül kettő az intraoperatív szövődményeket a sebész tapasztalata, illetve neme alapján hasonlította össze, valamint egy, a műtét ritka szövődményei kapcsán szükségessé váló műlencse explantáció indikációit és kimenetelét elemezte.
A nemzetközi irodalomban is kevés tanulmány hasonlította össze az intraoperatív szövődmények gyakoriságát szakorvosok és rezidensek között, Magyarországon pedig nem történt korábban ilyen vizsgálat. A szürkehályog-műtét tanulógörbéje annak komplexitása miatt hosszú, így a tapasztalatlan és a nagy műtéti tapasztalattal rendelkező operatőrök műtéti szövődményei között jelentős különbségek adódhatnak. Vizsgálatunkban az intraoperatív szövődményráta szignifikánsan magasabb volt a rezidensek által végzett műtétek, mint szakorvosok által végzett beavatkozások esetén. A vizsgált mintánkban a rezidensek átlagosan kevesebb szürkehályog-műtétet végeznek, azon országok adataival összehasonlítva, ahol a szövődmények gyakorisága alacsonyabbnak bizonyult. Ebből következtetésként levonható, hogy a rezidensek szürkehályog-műtétekben való nagyobb számú részvétele javíthatja a sebészi magabiztosságot, mely a szövődmények gyakoriságának csökkenését eredményezheti. Az objektív nehézségi szintek elemzése során kapott eredményeink összhangban voltak más tanulmányok szubjektív megállapításaival, amelyek szerint a phacoemulzifikáció és a capsulorhexis a legnagyobb kihívást jelentő lépések a rezidensek számára.
Vizsgálatunk az első, amely a phacoemulzifikációs szürkehályog-műtétek szövődményeit az operatőrök neme alapján vizsgálta. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a férfi és női orvosok orvosi gyakorlata különbözik. Bár a sebészeti eredményeket elsősorban a technikai készségek határozzák meg – ami minimális nemek közötti különbségeket sugall a sebészek körében –, újabb multicentrikus kutatások szerint a női sebészek jobb eredményeket érhetnek el, mint férfi kollégáik. Az eredményeket elemezve tanulmányunk nem talált szignifikáns különbséget az intraoperatív komplikációk arányában a férfi és női operatőrök között. Újabb tanulmányok kimutatták, hogy az orvos és a beteg közötti nemi eltérés negatívan befolyásolja a posztoperatív eredményeket. Ezzel ellentétben vizsgálatunk során azt találtuk, hogy a sebész és a páciens nemének megegyezése vagy eltérése nem befolyásolja szignifikánsan az intraoperatív szövődmények arányát szürkehályog-műtétek során.
Tanulmányunk a legnagyobb intraokuláris műlencse eltávolítás témájában, mely egy központból érkező adatokat dolgozott fel. A folyamatos technológiai fejlődés ellenére, tanulmányunk összhangban más vizsgálatokkal, a műlencse eltávolítás esetszámának növekedését jelezte. Eredményeink alapján a műlencse diszlokáció és a pseudophakiás bullosus keratopathia képzik a műlencse eltávolítás és csere leggyakoribb indikációját. A leggyakoribb szemészeti komorbiditások a korábbi vitrektómia és a korábbi szemészeti trauma voltak. Vizsgálatunkban a prepupilláris írisz-fixált műlencse volt a leggyakrabban használt másodlagosan beültetett műlencse. A beavatkozások után a nem korrigált látóélességben szignifikáns javulás volt megfigyelhető minden indikációs csoportban, azonban a változás a legjobb korrigált látóélesség tekintetében nem volt szignifikáns. Eredményeink alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy műlencse csere után, még ha a legjobb korrigált látóélesség változása nem is szignifikáns, a szem optikai tulajdonságai jelentősen javulnak.
