MOLECULAR ANATOMY OF MICROGLIA-NEURON INTERACTIONS
Máté-Schwarcz Dóra Anett
Szentágothai János Idegtudományok
Dr. Bereczki Dániel
MTA KOKI előadóterem
2025-06-27 14:00:00
Neuromorfológia és sejtbiológia
Dr. Alpár Alán
Dr.Cserép Csaba Dr. Dénes Ádám
Dr. Várnainé Tóth Zsuzsanna
Dr. Tóth Kinga
Dr. Alpár Alán
Dr. Dávid Csaba
Dr. Kardos József
A mikroglia sejtek, mint a központi idegrendszer (CNS) nélkülözhetetlen immunsejtjei, alapvető szerepet játszanak az idegrendszer integritásának fenntartásában egész életünk során. E sejttípus rendkívül dinamikus és sokrétű kölcsönhatásokat alakít ki szinte valamennyi agyi sejttípussal, hozzájárulva a CNS élettani működésének szabályozásához, valamint védelmet nyújtva a kóros behatásokkal szemben.
A fejlődés során a mikroglia a központi idegrendszerben megjelenő legkorábbi sejttípusok egyikeként van jelen, ami jól tükrözi meghatározó szerepét a neuronális fejlődési folyamatokban. Vizsgálataink feltárták, hogy a mikroglia részt vesz az idegsejtek proliferációjának és migrációjának szabályozásában, ezáltal hozzájárul a kéreg megfelelő cytoarchitektúrájának szerveződéséhen. Ezt a hatást az éretlen neuronokkal kialakuló, szomatikus purinerg kapcsolatok révén fejti ki. E rendkívül specifikus ultrastruktúrával rendelkező közvetlen interakció kulcsfontosságú kommunikációs csatornát jelent a mikroglia és a fejlődő neuronok között: lehetőséget teremt a neuronális állapotok monitorozására és modulálására.
A mikroglia nemcsak a fejlődésben, hanem az öregedés során is kulcsszerepet játszik. Az életkor előrehaladtával a mikroglia funkcionális kapacitása fokozatosan csökken: csökken a sejtek motilitása, romlik fagocitáló aktivitásuk, miközben fokozódik az alapszintű gyulladásos válaszkészségük. E funkcionális hanyatlás megbontja a neuronális homeosztázist, hozzájárul a kognitív képességek romlásához, és jelentős szerepet játszik az öregedéssel összefüggő neurodegeneratív kórképek patomechanizmusában. Vizsgélatainkkal kimutattuk, hogy az öregedés folyamata megbontja a sejtek térbeli eloszlásának és kölcsönhatásainak érzékeny egyensúlyát: az életkor előrehaladtával a neuronok és mikroglia közötti szomatikus kapcsolatok gyakorisága számottevően csökken, miközben a neuronális sejtek fokozott támogatást igényelnek. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy az idegsejtek sejttestjét borító mikrogliális kapcsolatok felszíne kiterjedtebbé válik, ami valószínűsíthetően kompenzáló mechanizmusként szolgál az idegsejtek fenntartásában. E védő hatás jelentőségét olyan kórállapotokban is igazolták, mint az iszkémiás stroke vagy a fertőzéses eredetű neurológiai betegségek. A mikroglia egész életen át tartó, meghatározó szerepe miatt kölcsönhatásaik és szabályozó mechanizmusaik mélyebb megismerése új, hatékonyabb terápiás lehetőségek kifejlesztéséhez vezethet.
