A PAPILLÁRIS PAJZSMIRIGY DAGANAT GENETIKAI HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
Ármós Richárd Levente
Rácz Károly Konzervatív Orvostudományi Tagozat
Dr. Reusz György
SE Belgyógyászati és Onkológiai Klinika tanterme
2025-08-01 14:00:00
Anyagcsere betegségek molekuláris genetikája, patomechanizmusa és klinikai vonatkozásai
Dr. Lakatos Péter
Dr. Lakatos Péter András
Dr. Bödör Csaba
Dr. Kovács Gábor
Dr. Benyó Zoltán
Dr. Dános Kornél
Dr. Hubina Erika
A papilláris szövettani variáns (PTC), a pajzsmirigyrák leggyakoribb altípusa, egyedi molekuláris és genetikai eltéréseket mutat, amelyek kulcsfontosságúak a betegség kialakulásában és prognózisában. Bár a PTC kimenetele általában kedvező a hatékony kezeléseknek, például a sebészi pajzsmirigy-eltávolításnak és a radiojód terápiának köszönhetően, a daganat teljes eradikációja sok esetben kihívást jelent, ilyenkor másodvonalbeli kezelési opciókra lehet szükség. A molekuláris profilalkotás – különösen a miRNS expressziós eltérések és a fúziós génmutációk azonosítása – ígéretes lehetőséget kínál a diagnosztikai, prognosztikai és terápiás megközelítések pontosítására.
Vizsgálataink során fejlett molekuláris diagnosztikai módszereket, elsősorban új generációs szekvenálást (NGS) alkalmaztunk annak érdekében, hogy átfogóan feltérképezzük a PTC-ben előforduló miRNS-expressziós mintázatokat és génfúziókat, valamint ezek kapcsolatát egyéb, klinikailag releváns változókkal. A PTC-s betegekből származó 118 pár pajzsmirigyszövet-minta elemzése során 30 szignifikánsan eltérő expressziójú miRNS-t azonosítottunk, köztük több felülexpresszálódó (például: miR-551b, miR-146b, miR-221, miR-222, miR-375) és alulexpresszálódó (miR-873, miR-204) miRNS-t. Az „enrichment” analízisek összefüggést mutattak e miRNS-eltérések és számos alapvető biológiai folyamat, például a növekedési faktorokra adott sejtválasz vagy a HIF-1 jelátvitel között. Ezen túlmenően kutatásunk 352 kapcsolatot tárt fel a miRNS-ek és különböző klinikopatológiai változók között, ami alátámasztja e molekulák potenciálját a PTC diagnosztikájában, prognosztikájában és esetleges terápiás célpontként való alkalmazásukban egyaránt.
Ezzel párhuzamosan 100 különböző PTC-mintában végeztünk génfúziós vizsgálatot, ismételten NGS-technológiát alkalmazva. A minták 27%-ában detektáltunk fúziós mutációkat, összesen 9 géntípus – például a RET és NTRK3 – érintettségével. Számos fúzió esetében szignifikáns összefüggést találtunk egyes klinikopatológiai tulajdonságokkal. Bizonyos génfúziók kapcsolatba hozhatók voltak a betegek életkorával, a tumor méretével, a választott műtéti típussal, illetve egyéb anamnesztikus elemekkel is.
Eredményeink mélyebb betekintést nyújtanak a PTC-t kialakító molekuláris mechanizmusokba, és potenciális biomarkereket kínálnak a diagnosztika és a prognosztika területén. Rámutatnak a molekuláris profilalkotás rutinszerűbb alkalmazásának jelentőségére az ilyen betegek ellátásában. Adataink hozzájárulhatnak a műtéti tervezéshez és egyéb terápiás stratégiák optimalizálásához is; valamint alátámasztják a PTC-betegek korai molekuláris vizsgálatának szükségességét. Gyakoribb klinikai alkalmazásuk összességükben a személyre szabott medicina fejlődését és a kórkép kimenetelének javulását szolgálhatják.
