Inflammation and immune response in non-small cell lung cancer
Szentkereszty Márton
KÁROLY RÁCZ CONSERVATIVE MEDICINE PROGRAM
Dr. Fekete Andrea
SE Pulmonológiai Klinika tanterme
2025-10-13 14:00:00
Pulmonology
Dr. Losonczy György
Dr. Losonczy György
Dr. Horváth Péter
Dr. Rojkó Lívia
Dr. Prohászka Zoltán
Dr. Antus Balázs
Dr. Horváth Gábor
A tüdőrák még mindig vezető daganatos halálok Magyarországon mind a férfiak, mind a nők esetében. Világszerte tumorimmunológiai kutatások folynak annak megértésére, hogy az immunrendszer egyes embereknél miért képes sikeresen megakadályozni a daganat kialakulását, másoknál pedig miért alakul ki mégis daganat, és ezekben az esetekben milyen kölcsönhatás alakul ki a daganatsejtek, a daganatos kötőszövetes alapállomány (stroma) és az immunsejtek között, valamint milyen kapcsolatban van ez a keringő immunsejtekkel.
Az irodalmi adatok alapján nincs egyértelmű konszenzus, hogy nem-kissejtes tüdőrákban (NSCLC) az NK- és Treg-sejteknek tumorellenes vagy épp ellenkezőleg, tumor növekedést elősegítő szerepük van, van-e bármilyen összefüggés a daganatban megtalálható genetikai eltérések (pl. mutációk) és az immunsejtek sűrűsége között, és ezek hogyan befolyásolják a progressziómentes- (PFS) és teljes túlélést (OS). Eredményeink alapján a dohányos betegekben, a férfiakban és érdekes módon a KRAS mutáns betegekben alacsonyabb volt az NK-sejtek sűrűsége. A magas NK-sejt sűrűség és magas Treg-sejt sűrűség hosszabb PFS-sel és OS-sel társult. Ez az összefüggés még robosztusabb lett, ha a kombinált magas NK- és Treg sejtsűrűséggel rendelkező betegeket (NKmagasTregmagas) hasonlítottuk a többi csoporthoz. Multivariáns Cox-regresszió alapján PFS tekintetében a magas NK-sejt sűrűség és a kombinált NKmagasTregmagas sejtsűrűség bizonyult független prognosztikus tényezőnek, míg az OS tekintetében a magas NK-, a magas Treg-, és a kombinált NKmagasTregmagas sejtsűrűség egyaránt független prognosztikus tényezőnek bizonyult. Ennek az lehet a magyarázata, hogy ez a két immunsejt nem csak a direkt tumorellenes immunválasznak, de a tumoros gyulladásnak is fontos résztvevői, amelyek akkor működnek a leghatásosabban, amennyiben kiegyensúlyozottak.
A COPD egy krónikus gyulladásos betegség, amely amellett, hogy a leggyakoribb társbetegség NSCLC-ben, elősegítheti az NSCLC kialakulását is. Ezért vizsgálatunkban kíváncsiak voltunk arra, hogy a társuló COPD hogyan befolyásolja a PFS-t és az OS-t, valamint hogy a COPD által kiváltott gyulladás és immunválasz hogyan befolyásolja a tumoros gyulladást. Vizsgálatunkba 175 előrehaladott stádiumú NSCLC-ben szenvedő beteget vontunk be, és azt találtuk, hogy a társuló COPD meghosszabbította a PFS-t első vonalbeli kombinált kemoterápia során, amely multivariáns Cox-regressziós analízis alapján független prognosztikus tényezőnek is bizonyult. Emellett azt találtuk, hogy az NSCLC-hez társuló COPD csökkentette a tumoros gyulladást, enyhítette az immunszuppressziót és fokozta a granzB+CD8+T-sejtek arányát, ezzel is támogatva az effektor lymphoid funkciókat. Továbbá az NSCLC+COPD csoportban az emelkedett VEGF-szint nem indukált neutrophiliát (mint az NSCLC csoportban), hanem a lymfocytaszám növekedését segítette elő (ellentétben az NSCLC csoporttal), és csökkentette a gyulladást elősegítő monocytoid myeloid-eredetű szuppresszor sejtek (M-MDSC) arányát is. Megfigyeléseink szerint a társuló COPD a gyulladás és immunszuppresszió mérséklésével és modulálásával hozzájárult a hosszabb PFS-hez előrehaladott NSCLC első vonalbeli kemoterápiája alatt és azt követően.
