A rotátorköpeny szakadás hatása a lapocka mozgására és a váll funkciójára
Nyőgér Zoltán
Rácz Károly Klinikai Orvostudományi
Dr. Fekete Andrea
SE Ortopédiai Klinika II. e., konferenciaterem
2025-11-12 16:00:00
A támasztó és mozgató szervrendszer működésének fiziológiája és patológiája
Dr. Szőke György
Dr. Skaliczki Gábor
Dr. Kaszap Balázs
Dr. Klemencsics István
Dr. Szücs Ákos
Dr. Kiss Sándor
Dr. Schandl Károly
Kutatásunkban közepes méretű, musculus supraspinatust érintő szakadásoknál észlelt lapocka mozgás eltéréseket (scapula dyskinesist) és vállízületi funkciókat vizsgáltunk. Közepes méretű szakadással bíró emberek eredményeit hasonlítottuk össze Lidocain subacromialis injekciót, valamint műtéti ellátást követően.
Az eredményeink szerint a fájdalom elsődleges szerepet játszik a lapocka dyskinesis kialakulásában közepes méretű supraspinatus szakadások esetén. Ezen szakadások esetében a lapocka dyskinesis fő iránya a lapocka fokozott protractiója. Saját adataink alapján a lapocka dyskinesis elsősorban fájdalom elkerülő manőver az ilyen méretű szakadásoknál. Az irodalmat figyelembe véve, ez új eredménynek tekinthető. Úgy tűnik, hogy közepes szakadásoknál a rotátorköpeny még kompenzált, és az axiális erőpárok (musculus subscapularis és musculus infraspinatus) épsége révén még képes betölteni a funkcióját és megfelelő segítséget nyújt a kar emelésében.
Ezzel szemben nagy és masszív szakadások esetén a rotátorköpeny nem képes betölteni a kar emelése során szükséges szerepét, és a lapocka dyskinesis egy biomechanikai kompenzációs folyamattá válik, amelyben a lapocka fokozott felfelé irányuló forgással segíti a felső végtag emelését.
Tehát közepes méretű supraspinatus szakadás esetén van még „tartalék” a rotátorköpenyben, mely a klinikai gyakorlatban, idősebb vagy többszörös betegségben szenvedő betegeknél jól használható. Mivel megfelelő fájdalomcsillapítással, közepes szakadások esetén jelentős javulás érhető el mind a mozgástartomány, mind az izomerő tekintetében.
Ugyanakkor fiatalabb, egészséges embereknél a teljes funkció visszaszerzéséhez és a szakadások további növekedésének megelőzéséhez ezt követően is sebészi beavatkozás ajánlott.
Fontos megállapítás, hogy a műtét utáni 6 hónapos rehabilitációs kezelés nem szünteti meg a lapocka dyskinesist. A szakirodalom szerint ilyen esetekben legalább 1 év szükséges ennek megszüntetéséhez.
