Objective disease monitoring, biosimilars, and the role of anxiety/depression in inflammatory bowel diseases
Lontai Livia
Rácz Károly Konzervatív Orvostudományi Tagozat
Dr. Fekete Andrea
SE Belgyógyászati és Onkológiai Klinika tanterme
2025-12-12 14:00:00
Anyagcsere betegségek
Dr. Lakatos Péter
Dr. Lakatos Péter László
Dr. Erőss Bálint Mihály
Dr. Mersich Tamás
Dr. Fekete Andrea
Dr. Somorácz Áron
Dr. Hagymási Krisztina
Dr. Dank Magdolna
A gyulladásos bélbetegségek (IBD) előfordulása világszerte növekvő tendenciát mutat, és a betegek élethosszig tartó gondozást igényelnek.
A kezelési stratégia középpontjában a „treat-to-target” megközelítés áll, mely az objektív betegségkontrollt célozza klinikai, biokémiai, endoszkópos és hisztológiai paraméterek alapján. Tercier centrumunkban végzett obszervációs vizsgálatban 161 IBD-s beteg egyéves követését elemeztük a STRIDE II ajánlások mentén. Az objektív monitorozás (biomarkerek, endoszkópia, MR) alkalmazása magas arányban történt, különösen aktív betegség esetén. A terápia korai optimalizálása (biológiai kezelés indítása, dózisintenzifikálás vagy szteroidterápia bevezetése) szoros összefüggést mutatott a klinikai aktivitással. Eredményeink - összhangban a nemzetközi adatokkal - megerősítik, hogy a rendszeres, strukturált utánkövetés és az időben történő beavatkozás javítja a klinikai kimeneteleket.
Az IBD kezelésében a biológiai terápiák jelentős előrelépést hoztak, ám ezek globális költségei gyorsan fenntarthatatlan szintre emelkedtek. Az anti-TNF szerek szabadalmainak lejárta lehetőséget biztosított a biohasonló készítmények alkalmazására, ezzel jobb hozzáférést biztosítva a biológiai kezelésekhez. Multicentrikus tanulmányunkban 276, adalimumab-terápiában részesülő IBD-s beteget követtünk a készítmények közötti (originátor–bioszimiler, illetve bioszimiler–bioszimiler) nem orvosi váltás során. A klinikai remissziós arányok, biomarkerek és gyógyszertolerancia nem mutattak szignifikáns változást, a gyógyszeren maradás aránya mindkét csoportban magas maradt.
Évtizedek óta ismert, hogy a gyulladásos bélbetegségek nemcsak szomatikus, hanem pszichés megterheléssel is járnak. A szorongás és depresszió előfordulása különösen magas az aktív betegségfázisokban, és ezek a tényezők negatívan befolyásolhatják a terápiahűséget és az életminőséget. IBD ambulanciánkon végzett keresztmetszeti vizsgálatunkban 117 beteg mentális állapotát mértük fel validált kérdőívekkel (GAD-7, PHQ-9). A betegek 15%-ánál közepes–súlyos szorongás, 22%-ánál depresszív tünetek voltak kimutathatók, ugyanakkor mindössze 5% részesült pszichés kezelésben. A pszichológiai distressz szorosan korrelált a betegségaktivitással, a székelési panaszokkal és a hasi fájdalommal. Eredmények hangsúlyozzák a pszichés támogatás integrálását az IBD ellátásába, amely pozitívan befolyásolhatja a betegek együttműködését és életminőséget.
