A fertőzések és a mikrobiom szerepe a glioblasztóma viselkedésében és prognózisában: klinikai és molekuláris összefüggések vizsgálata
Berényi György
Szentágothai János Idegtudományok
Dr. Bereczki Dániel
Semmelweis Egyetem, Idegsebészet és Neurointervenciós Klinika, Budapest, Laky Adolf u. 44-46., Könyvtár
2026-02-23 13:00:00
Klinikai neurológiai kutatások
Dr. Kovács Tibor
Dr. Sipos László
Dr. Lakatos Botond
Dr. Vastagh Ildikó
Dr. Törő Klára Andrea
Dr. Dénes Judit
Dr. Nyáry István
Az agydaganatok, különösen a nagy malignitású gliomák (high-grade gliomák, HGG-k), a leggyakoribb és legrosszabb prognózisú központi idegrendszeri primer daganatok közé tartoznak. Kialakulásuk és progressziójuk hátterében genetikai mutációk mellett egyre inkább előtérbe kerül a mikrobiom és mikobiom szerepe, amelyek a daganat növekedését, a tumor mikrokörnyezetét és a terápiára adott választ is befolyásolhatják.
Retrospektív vizsgálatunk során 2008 HGG miatt operált beteg adatait elemeztük. A HGG-s betegek között 26 esetben alakult ki posztoperatív sebfertőzés. Ezeket az eseteket egy azonos életkorú, diagnózisú és terápiájú kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze és a túléléseket elemeztük. Azon HGG-s betegek medián túlélése kissé alacsonyabb volt, akiknél posztoperatív sebfertőzés alakult ki ellenben az átlagos túlélésük szignifikánsan hosszabbnak bizonyult a kontrollcsoporthoz képest. A túlélési adatok nagy szórást mutattak, ami arra utal, hogy a fertőzés hatása heterogén: a HGG diagnosztizálásakor fellépő fertőzések inkább rövidebb túléléssel, míg a később jelentkező posztoperatív sebfertőzések hosszabb, kiemelkedő túléléssel társultak. A HGG-s beteg IDH mutációs státusza befolyásolta a túlélést, de sebfertőzés és az IDH státusz között kapcsolat nem volt igazolható.
Egy alacsony esetszámú, exploratív vizsgálatban öt agydaganatos beteg tumorából, tumor-adjacent szövetéből (TAT), véréből és bélmintájából elemeztük a bakteriális és gombás közösségeket 16S rRNS- és ITS-szekvenálással. Az eredmények szerint a bélmikrobiom és -mikobiom minden beteg esetében egyedi mintázatot mutatott. A daganat, a TAT és a vér mikrobiom-összetétele viszonylag egységes volt. Ezzel szemben a mikobiom képe sokkal heterogénebb volt. A gombaközösségek a tumorban sajátos mintázatot követtek, független volt a mikrobiom mintázataitól; potenciálisan önálló biológiai és terápiás jelentőséggel bírhat.
Mindkét vizsgálatunk megerősíti, hogy a mikrobiális tényezők –baktériumok, gombák vagy opportunista fertőzések – kétarcú szerepet játszhatnak az agydaganatok patogenezisében és a betegség klinikai kimenetelében. A mikrobiom és mikobiom sajátos mintázatai, valamint a fertőzések túlélésre gyakorolt heterogén hatásai egyaránt azt jelzik, hogy a daganatok és a mikrobák közötti kapcsolat rendkívül összetett.
