A hospice-palliatív ellátással kapcsolatos ismeretek felmérése a magyar onkológusok körében és ennek hatása az előrehaladott daganatos betegek életvégi terápiájára
Dr. Kordáné Dr. Horváth Orsolya
Mentális Egészségtudományok
Dr. Bódizs Róbert
Országos Onkológiai Intézet, Tanácsterem
2026-05-19 14:00:00
Magatartástudományok
Dr. Kovács József
Dr. Hegedűs Katalin és Dr. Géczi Lajos
Dr. Busa Csilla
Dr. Feith Helga
Dr. Garami Miklós
Dr. Szentmártoni Gyöngyvér
Dr. Fülöp Balázs
Háttér és célkitűzés
A modern medicina paradigmaváltása értelmében a palliatív ellátás már nem korlátozódik a terminális állapotú betegek végstádiumú gondozására. Sokkal inkább egy olyan holisztikus szemléletmódot képvisel, amely a súlyos, életet megrövidítő betegséggel élők fizikális, pszichés, szociális és spirituális terheit hivatott enyhíteni – az aktív oki kezeléssel szimultán alkalmazva. Az egészségügyi ellátásába való korai integrálása bizonyítottan javítja a betegek és hozzátartozóik életminőségét, csökkenti a szorongást, valamint a sürgősségi vizitek és a hospitalizációk számának mérséklésével tehermentesíti az aktív fekvőbeteg-ellátó rendszert.
Módszertan
Annak ellenére, hogy a korai beutalás előnyei ismertek, a hazai gyakorlatban ez ritkán valósul meg időben. Kutatásomban a nemzetközi szakirodalom és klinikai tapasztalatok alapján kidolgoztam egy 1+8 pontos döntéstámogató pontrendszert, amely segíti a szakembereket a speciális palliatív ellátás szükségességének objektív megítélésében. Az algoritmust három interdiszciplináris fókuszcsoportban (onkológusok, háziorvosi és palliatív szakorvosok) validáltam, majd a szakmai észrevételek mentén véglegesítettem a kérdéssort.
Eredmények: Az időben történő ellátás gátjai
A fókuszcsoportos interjúk kvalitatív elemzése során azonosítottuk azt a négy kritikus területet, amely jelenleg hátráltatja a hatékony betegutat:
1. Indikációs konszenzus hiánya: Nem tisztázott, mely szakterületnek és milyen betegségstádiumban kell kezdeményeznie a palliatív konzíliumot.
2. Szakmai kompetenciahatárok: A tüneti kezelés felelősségi köre elmosódik az alap- és szakellátási szintek között.
3. Együttműködési deficit: Az előrehaladott állapotú betegek gondozása során hiányzik a szoros interdiszciplináris kooperáció és a feladatkörök pontos leírása.
4. Erőforráshiány: A palliatív rendszer infrastrukturális és humánerőforrás-kapacitása pillanatnyilag elmarad a valós igényektől.
Következtetések és javaslatok
A kutatás eredményeire alapozva egy komplex szakmai, szervezési, jogalkotási és finanszírozási javaslatcsomagot állítottam össze. A cél egy olyan integrált modell megvalósítása, amely az ellátási szintek közötti átjárhatóság biztosításával garantálja, hogy a megfelelő beteg a megfelelő időben jusson hozzá a szükséges ellátási szinthez.
