Az önsértés mint viselkedéses addikció. Az impulzivitás, az érzelemszabályozás és a problémamegoldási készségek összefüggése az öngyilkossági veszélyeztetettséggel, fogvatartottak körében vizsgálva
Horváthné Pató Irina
Mental Health Sciences Division
Dr. Bódizs Róbert
SE Semmelweis Szalon
2026-08-31 14:00:00
Magatartástudományok
Dr. Kovács József
Dr. Perczel-Forintos Dóra
Dr. Fiáth Titanilla
Dr. Jekkel Éva
Dr. Purebl György
Dr. Tóth Mónika Ditta
Dr. Lehoczki Ágnes
A kutatás célja a fogvatartottak körében jelentkező öngyilkossági veszélyeztetettség pszichológiai hátterének vizsgálata, különös tekintettel az impulzivitás, a stressz és a megküzdési képességek szerepére, valamint az ezekkel való összefüggésben megjelenő szuicid viselkedésre. Az öngyilkosság kriminálpszichológiai és klinikai szempontból is kiemelt kockázati tényező a börtönpopulációban, amely jelentős mértékben meghaladja a civil társadalomban tapasztalt arányokat. A kutatás fókuszában az állt, hogy feltárja, milyen pszichológiai tényezők járulnak hozzá e magatartás kialakulásához és fennmaradásához.
A vizsgálat egy négy hazai büntetés-végrehajtási intézményben zajló keresztmetszeti adatfelvételre épült, amelyben 363 fogvatartott vett részt. Az összehasonlítás érdekében egy kontrollcsoport is bevonásra került (n=234), amelyhez illesztett minta készült nem és életkor szerint. A kutatás során alkalmazott kérdőívek között szerepelt a BIS-R-8 impulzivitást mérő skála, a depresszió és reménytelenség szintjét vizsgáló kérdőívek, valamint a mindfulness és a szociális problémamegoldó készségek mérését célzó eszközök.
Az eredmények szerint a fogvatartott populáció mentális egészségi mutatói szignifikánsan kedvezőtlenebbek voltak a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Magasabb depressziós és stressz-szintek, fokozott impulzivitás, valamint gyakoribb szuicid gondolatok jellemezték őket, miközben alacsonyabb pszichológiai jóllétről és megküzdési képességről számoltak be. A BIS-R-8 megbízható eszköznek bizonyult az impulzivitás mérésére, egy- és kétfaktoros szerkezetet egyaránt alátámasztva.
Bár a mindfulness készségek és a szociális problémamegoldó készségek szintje is alacsonyabb volt a fogvatartottaknál, a kutatás nem igazolta, hogy ez önmagában előre jelezné az öngyilkossági gondolatokat. Ezzel szemben a depresszió és az észlelt stressz, valamint a korábbi szuicid kísérletek és az impulzivitás szignifikáns prediktorokként jelentek meg. A mindfulness készségek alacsony szintje közvetlen és közvetett módon is hozzájárult a depresszív tünetek kialakulásához.
A disszertáció megállapításai alapján, különösen indokolt az olyan pszichológiai intervenciók bevezetése a büntetés-végrehajtási intézetek gyakorlatába, amelyek a stresszkezelést, az impulzivitás kontrollját és a tudatos jelenlét fejlesztését célozzák. Az öngyilkossági viselkedés addiktív jellege további kutatásokat igényel, különösen a szabadulást követő időszakban rejlő fokozott veszélyek miatt és a mindfulness készségek fejlesztésénelk emiatt kulcs szerepe lehet a prevencióban is
