Szív és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma
Dr. Merkely Béla
Dr. Zima Endre István
Dr. Lex Dániel
Dr. Piróth Zsolt
Dr. Benyó Zoltán
Dr. Jambrik Zoltán
Dr. Barta Judit
A doktori értekezés a kórházon kívüli szívmegállás (out-of-hospital cardiac arrest, OHCA) kimenetelének előrejelzését és az életkorral összefüggő prognosztikai tényezőket vizsgálja két, egymáshoz kapcsolódó kutatáson keresztül: a prognosztikai pontozórendszerek szisztematikus áttekintésén és metaanalízisén, valamint az Országos Mentőszolgálat országos regiszterének elemzésén, amely az életkor és a kezelés hatásának kölcsönhatására összpontosított.
A szisztematikus áttekintés 51, a beválasztási kritériumoknak megfelelő tanulmányt azonosított, összesen 86 321 beteggel, amelyek 36 prognosztikai pontrendszert vagy modellt ismertettek. A kvantitatív szintézisbe 24 tanulmány, összesen 13 261 beteg adatai került bevonásra. A vizsgált prediktorok köre és a betegpopulációk jelentős heterogenitást mutattak, továbbá az adatgyűjtés többsége megelőzte a reszuszcitációt követő ellátás jelentős változásait, így például a célzott hőmérséklet-kezelés széles körű elterjedését. A metaanalízisbe bevonható prognosztikai pontrendszerek közül a kórházi elbocsátáskor fennálló neurológiai kimenetelt vizsgálták a leggyakrabban mint primér végpont. A rossz neurológiai kimenetel kórházi elbocsátáskor történő előrejelzésében a CAHP pontrendszer mutatta a legmagasabb összesített diszkriminációs képességet (AUC 0,876; 95%-os CI: 0,853–0,898), míg a legalacsonyabbat a C-GRApH esetében találták (AUC 0,764; 95%-os CI: 0,738–0,791). A további SROC- és küszöbérték-alapú elemzések megerősítették a CAHP jobb teljesítményét a magas specificitású tartományokban, ami összhangban áll a nagy specificitású azonosítására irányuló alkalmazási céllal.
A regiszterelemzésbe 147 962, megkezdett újraélesztésben részesült felnőtt OHCA eset került bevonásra a 2018 és 2025 közötti időszakból. A kórházi felvételig elért túlélés aránya 8,8% volt. Az életkor növekedése fokozatos túlélési hátránnyal járt, amely évente mintegy 2%-kal alacsonyabb túlélési esélyt jelentett. A VF/VT kezdeti ritmus, a laikus vagy egészségügyi személy általi észlelés, a bradycardia, valamint az AED-del végzett sokk leadása bizonyultak a legerősebb, egymástól független prediktoroknak. A végleges többváltozós modell jó diszkriminációs képességet (AUC 0,784) és megfelelő kalibrációt mutatott. A többszörös tesztelésből eredő téves felfedezési arány (false discovery rate, FDR) korrekcióját követően azonosított szignifikáns életkor–prediktor interakciók azt jelezték, hogy az előrehaladott életkorral mérséklődik a női nemhez, illetve a sokkolható ritmushoz társuló túlélési előny. Ezzel szemben az időkritikus beavatkozások az életkori alcsoportokban egyaránt jelentős előnyt mutattak.
A doktori értekezés következtetése szerint a CAHP a kórházi elbocsátáskor fennálló neurológiai kimenetel korai előrejelzésére jelenleg a legrobosztusabb pontozórendszer. Az életkor egyaránt befolyásolja a kiindulási prognózist és egyes prognosztikai tényezők hatásának mértékét, ugyanakkor önmagában nem szolgálhat a terápiás ellátás korlátozásának vagy elmaradásának alapjául. Az értekezés hangsúlyozza a regiszteralapú, standardizált validáció, a magas specificitású tartományokban nyújtott teljesítmény részletes bemutatásának, valamint a külső validációnak és újrakalibrációnak a fontosságát, mielőtt valós idejű klinikai döntéstámogató eszközök alkalmazására kerülne sor.
