Kurzusadatbázis

AZ INTERIKTÁLIS EPILEPTIFORM KISÜLÉSEK HATÁSA A KOGNITÍV FOLYAMATOKRA TERÁPIAREZISZTENS EPILEPSZIÁBAN: INVAZÍV VIZSGÁLAT INTRACRANIALIS ELEKTRÓDÁK ALKALMAZÁSÁVAL

magyar

Sákovics Anna

Szentágothai János Idegtudományok

Dr. Dr. Bereczki Dániel

Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, I. emelet 1.07-es tanterem

2026-11-06 14:00:00

Klinikai idegtudományok

Dr. Fabó Dániel

Dr. Gulyás Szilvia

Dr. Hernádi István

Dr. Arányi Zsuzsanna

Dr. Farkas Kinga

Dr. Weiss Béla

Jelen doktori értekezés új eredményekkel járul hozzá az epilepsziához társuló kognitív zavarok hátterében álló mechanizmusok és előrejelző tényezők megértéséhez. Az interiktális epileptiform kisüléseket (IED) az epilepsziához társuló kognitív hanyatlás egyik meghatározó markereként azonosítja, és felveti, hogy káros hatásuk a kognitív folyamatok alapját képező fiziológiás oszcillációs mechanizmusok megzavarásán keresztül érvényesülhet. A kutatás intracraniális, invazív EEG-regisztrátumokon alapul, amelyek nagy időbeli és térbeli felbontással teszik lehetővé a mesiotemporális aktivitás, valamint annak a neokortikális hálózatokkal való kölcsönhatásainak vizsgálatát. Az I. vizsgálatban elsőként igazoltuk, hogy a mesiotemporális interiktális epileptiform aktivitás erősebb és következetesebb összefüggést mutat a hippocampus-függő memóriafunkciók károsodásával, mint más, hagyományosan figyelembe vett klinikai tényezők. Offline elemzési megközelítést alkalmazva kimutattuk, hogy a habituális interiktális aktivitás a feladathelyzethez közvetlenül kapcsolódó, átmeneti hatásoktól függetlenül is tartós összefüggést mutat a kognitív teljesítménnyel temporális lebeny epilepsziában. A folyamatos, 24 órás EEG-regisztrátumok alapján meghatározott interiktális kisülési gyakoriság a hosszú távú kognitív hanyatlás megbízható indikátorának bizonyult, míg a rohamgyakoriság, a rohamok lateralizációja és az antiepileptikus gyógyszeres kezelés hatása elhanyagolhatónak mutatkozott. A II. vizsgálatban elsőként szolgáltattunk humán bizonyítékot arra, hogy a mesiotemporális interiktális kisülések és a neokortikális alvási orsók időbeli egybeesése az orsók karakterisztikáinak szisztematikus megváltozásával jár együtt. Az mesiotemporális IED-kkel időben átfedő alvási orsók hosszabb időtartamot, nagyobb amplitúdót és a magasabb szigmafrekvenciák irányába történő eltolódást mutattak. Az IED-ek és alvási orsók időbeli egybeesésének magasabb aránya tendenciaszintű összefüggést mutatott a csökkent emlékezeti konszolidációs hatékonysággal, ami felveti a memóriakonszolidáció szempontjából alapvető jelentőségű talamokortikális oszcillációs mechanizmusok zavarának lehetőségét. Eredményeink összességében arra utalnak, hogy az interiktális epileptiform aktivitás az epilepsziához társuló kognitív zavarok egyik jelentős, korábban alulértékelt meghatározó tényezője. Mindez rámutat arra, hogy a kognitív funkciók megőrzése és az életminőség javítása érdekében a rohamkontroll mellett az interiktális EEG-eltérések célzott befolyásolása is fontos terápiás szempont lehet.